A tájmúzeum gyűjtőköre felöleli a volt ráckevei járás területét. Feladata a régészet, néprajz, történet és gyűjtőkörhöz kötődő képzőművészet gondozása.
A régészeti gyűjtemény szórványleletekből, terepbejárások anyagából és ásatások tárgyaiból tevődik össze, az őskortól a középkorig terjedően. A táj földje bronzkori anyagban a leggazdagabb.
Az ország utolsó tombácos vízimalma Ráckevén üzemelt. 1962-ben restaurálták, műemlékké nyilvánították, de 1967-ben elsüllyedt, megsemmisült. Mérethű makettje a kiállításon látható.
A leggazdagabb anyag a történeti gyűjtemény. Tucatnyi régi fegyver, több antik bútor mellett az újkor relikviái a legértékesebbek. Az alapítványtevő Ács Károly tárgyi emlékei jól egészítik ki a XIX. sz.-i polgárosodó Ráckeve kézzel fogható hagyatékát. Egyleti zászlók és pecsétnyomók, világháborús emlékek, röplapok és plakátok találhatók a tárgyi gyűjteményben. Különösen szép anyaggal rendelkezik a történeti dokumentáció. Az iratgyűjteményben megtalálhatók a város középkori oklevelei.
Több ezer fényképet számlál a fotótár. A század eleji archív képek mellett történeti értékeket hordoznak a két világháború között készült esemény- és portréfelvételek, de ma már archív értékkel bír az 1945 utáni anyag is. Napjainkban már csak a múzeumban követhető nyomon a városkép arculatváltozása. Az adattár több száz helytörténeti, néprajzi dolgozatot őriz, alapját képezve a szinte teljes helytörténeti könyvészeti anyaggal a további kutatásnak.
A cikk lejjebb folytatódik.