Czóbel Béla (1883–1976) az első magyar festőművész volt, aki még életében – 92 éves korában – önálló múzeumot kapott a szentendrei várdombon, a Templom tér múlt századi, földszintes épületében.
Az állandó kiállítás első termében egymás mellett szerepel fiatalkori „Önarckép”-e (1902) és e portré akadémikus festői felfogását megkérdőjelező természetelvűbb alkotása, a „Leány virágos ablak előtt” (1904).
A második teremben három olyan portré is látható, amelyek mindegyike Czóbel egy-egy hosszabb külföldi tartózkodásának érett darabja. A hollandiai periódus (1914–19) groteszk hangvételű portréja, a „Fiú labdával” (1916) súlyosabb kolorit és összefogottabb formaadás jegyében született. Az 1921-ből származó „Meyer úr arcképe”, ahol a pszichologizáló tartalom expresszív motiváltsággal is társul, a berlini korszak (1919–25) nagyméretű arcképe. A harmadik teremben találhatók az 1939-ben Szentendrére költözött művésznek azok a képei is, melyeket a címükben is tükrözve e kisváros inspirált: egy tájkép, egy enteriőr és egy akt, a „Szentendrei Vénusz”. A többi teremben a hatvanas és hetvenes évek alkotásaiból látható válogatás.