Az Országos Műszaki Múzeum gyökerei az 1808-as Magyar Nemzeti Múzeumot alapító törvényre nyúlnak vissza, ami egy technológiai osztály létesítését is előírta: „hogy a hazai ipar fejlődése Magyarországon készült termékeken, eszközökön és más gépeken is bemutatható legyen”. Azonban ez az osztály elenyészett.
1935-ben Lósy-Schmidt Ede vezetésével megszületett a Magyar Műszaki Múzeum, majd a második világháború után, 1954-ben hozták létre a jelenlegi Országos Műszaki Múzeum közvetlen jogelődjét: a Műszaki Emlékeket Nyilvántartó és Gyűjtő Csoportot, amelyet 1973. január 1-jével „országos hatáskörű múzeummá” nyilvánítottak.
A gyűjtemény közel 15 ezer műtárgyból, 13 ezer dokumentumból, mintegy 20 ezer fényképfelvételből, mozgó filmtárból és könyvtárból áll.
Jelentősebb tárgyi emlékei: Bánki Donáth-Csonka János karburátora 1893-ból, Jedlik Ányos 1861-ben készített dinamója, egy XII. századi vaskohó, egy XVI. századi Cardán felfüggesztéses bányaműszer, egy Dolland féle távcső 1770-ből és jelentős tárgyak az egri „csillagdából”. Az intézmény nem rendelkezik önálló bemutató teremmel, ezért csak kihelyezett kiállításai vannak:
„A magyar ipar Széchenyitől századunkig” című állandó kiállítás a Nagycenken, a Széchenyi István Emlékmúzeumban.
„A magyar alkotók és alkotásaik” időszaki kiállítás a Szabadalmi Hivatalban.
„A magyarországi földmérés története” időszaki kiállítás a Geodéziai Rt-nél.