Gorka Géza (1894–1971), feleségével 1923-ban telepedett le Verőcén, s haláláig, közel öt évtizeden át dolgozott ebben a házban. Egykori otthona és műhelye 1972. április 29. óta múzeum. Külön egységet alkot a Verőcén található Gorka Géza kerámiagyűjtemény.
Gorka Géza a XX. század első felében élt magyar keramikusok egyik legjelentősebb alakja Gádor István és Kovács Margit mellett. Gorka munkásságának jelentősége, hogy közös nevezőre hozta a kerámia tradicionális örökségét saját individuális alkotóerejével. Sőt mi több, képes volt a népművészet hagyományán túllépve, az archaikus formaképzéshez visszanyúlni és azt modern felfogással egyesíteni. Azonban Gorka neve a zománctechnikával fonódott össze, különösen az általa kifejlesztett repesztett (kraklé) zománcéval. Az 1972 óta létező emlékházban gyakorta kiállít a Gorka család másik két keramikus tagja is. Gorka Géza lánya, Lívia, aki archaikus és organikus formákat teremtve a festett plasztika irányába tágítja a kerámia határait, és unokája, Vogt Géza – már a harmadik generáció tagjaként – a funkcionalizmus hétköznapi lehetőségeit szem előtt tartva készíti munkáit.