Kezdete a XX. sz. legelejére nyúlik vissza, amikor Tornyai János tanulmányai és tanulmányútjai után visszatért a városba, s az akkor itt élő Endre Béla festővel, Kallós Ede, Pásztor János és Rubleczky Géza szobrászokkal közös kiállításokat rendeztek, majd 1912-ben megalapították a Művészek Majolika és Agyagipari Telepét, amelyben a vásárhelyi népi fazekasság hagyományai alapján népies és modern használati és díszkerámiákat készítettek kézműipari technológiával, sorozatban. A cég utóda a Majolikagyár, amely ma is működik.
Az első világháborút követő években gyakran megfordult és dolgozott a városban Rudnay Gyula, Medgyessy Ferenc és Barcsay Jenő. Endre Béla halála és Tornyai Budapestre költözése után megszűnt a művészeti élet, s csak a II. Világháborút követően indult újra. Ekkor Almási Gyula Béla, Füstös Zoltán, Kamotsay István Kohán György és Kurucz D. István dolgoztak Vásárhelyen. Az intézményessé válás kezdete Kurucz D. István nevéhez fűződik, aki 1953-tól szülei lakóházát bocsátotta alkotóházként a vendég művészek rendelkezésére; ebből alakult azután a Művészeti Alap Virág utcai alkotóháza. A Mártély üdülőterületén lévő alkotóház 1957-ben létesült. Kurucz kezdeményezésére rendezte a Képzőművészeti Főiskola a növendékek gyakorlatát szolgáló nyári művésztelepeket Szabó Iván vezetésével Hódmezővásárhelyen. E nyári gyakorlatok hatására telepedett meg a városban a diplomázás után Kajári Gyula, Németh József és Szalay Ferenc. A hatvanas években az említetteken kívül számos helyi származású képzőművész élt és alkotott a városban, többek között Csikós Miklós, Erdős Péter, Fejér Csaba, Fekete János, Fodor József, Fülöp Erzsébet, Hézső Ferenc, Samu Katalin.
Az alkotóházak mellett a ~ másik fontos fizikai kerete a Művészeti Alap és a város közös beruházásában épült kollektív műterem (1969.), a Kohán utcai két, 6-6 lakásos műteremház (1969-70.) és a három Gosztonyi utcai műtermes lakás (1973.). A ~ szellemi életének legfontosabb megnyilvánulása a Vásárhelyi Őszi Tárlat, az 1954. óta minden évben, október első vasárnapján a hmvhelyi Tornyai János M-ban nyíló kollektív kiállítás, amely meghívásos rendszerű. Meghívást a Hmvhelyen és Csongrád megyében élő hivatásos képzőművészek kapnak, ill. azok az alkotók, akik valamilyen munkakapcsolatban vannak a várossal, pl. vendégei voltak a városban lévő alkotóháznak vagy az ott működő szimpozionoknak. A meghívásról egy ún. előkészítő bizottság döntött korábban, e döntés 1996-tól a kiállítást rendező kurátor kezében van. A meghívás ellenére a kiállítást zsűrizik, a zsűri összeállítása is a kurátor joga. Az Őszi Tárlat legfőbb díja a Tornyai Plakett, amely egy alkotónak csak egyszer adományozható. 2002-ben már a 49. Őszi Tárlat kerül megrendezésre. Másik jelentős kiállítási fórum Vásárhelyen a sűrűbb-ritkább gyakorisággal megrendezett Tavaszi Tárlat, amelyen a Csongrád megyében élő művészek vesznek részt zsűrimentesen.
A Képzőművészeti Főiskola nyári művésztelepeinek itteni megszűntével a fiatal alkotók a Fodor József és Holler László vezetésével működő Mártélyi Szabadiskolában képezhették magukat; itt váltak növendékből mesterré Kollár György és Szabó Tamás. E szabadiskola számos növendéke vált, művészeti főiskolák elvégzése után hivatásos alkotóvá.
Az utóbbi években két, éves rendszerességgel megrendezett esemény színesíti Hódmezővásárhely művészeti életét: 1998-tól kora ősszel hat hetes időtartamra rendezik meg a Vásárhelyi Kerámia Szimpóziumot, majd azt követően négy hétig, 1999 óta, a Vásárhelyi festő Szimpóziumot. A keramikusok tevékenységének a városban működő porcelán- és kerámiagyárak biztosítanak technikai hátteret, a festők a Virág utcai alkotóházban dolgoznak. Az elkészült művekből alkotónkét egy-egy a Tornyai J. M. és a város gyűjteményébe, illetve a technikát biztosító gyár tulajdonába kerül.
A városban, az Ógimnázium épületében működik az Alföldi Galéria, amely a hódmezővásárhelyi képzőművészet kezdeteitől gyűjti a műtárgyakat és dokumentálja a művészeti élet eseményeit.
A ~ mint jelenség, eltér a hagyományosabb művésztelepektől, mint pl. Szolnok vagy Kecskemét. Amott viszonylag hamar elkészült a fizikai keretet biztosító műteremlakás-komplexum, illetve a műteremház, amely viszont a résztvevők körét viszonylagosan meghatározta. Emitt inkább a mozgalom jelleg dominált, a helyi művészekkel egyenértékűen vettek részt a munkában a szorosabb vagy lazább szállal kötődő „vendégek”, a hatvanas-hetvenes években igen karakteres részét alkotva a hazai képzőművészetnek. Mivel a helyi művészcsapat és a Vásárhelyi Őszi Tárlat következetesen kitart a természetelvű műfölfogás mellett, a legújabb művészeti trendek kedvezni látszanak a ~-nek, számos pályakezdő és fiatal alkotó kapcsolódik be, elsősorban az Őszi Tárlat kiállítójaként.
Irod.: KISS L.: Vásárhelyi művészélet, Bp., 1957; Vásárhelyi vázlatkönyv, Szeged, 1958; A Vásárhelyi Őszi Tárlatok tíz éve, Bp., 1964, MNG; NÉMETH L: Modern magyar művészet, Bp., 1968, Corvina; PERNECZKY G.: Tanulmányút a pávakertben, Bp., 1969, Magvető; A Vásárhelyi Őszi Tárlatok húsz éve, Bp., 1974, MNG; A Vásárhelyi Őszi Tárlatok huszonöt éve, Bp., 1979, Műcsarnok; KRISTÓ NAGY I: Vásárhelyi festők, Bp., 1988, Corvina. (Pogány Gábor)
A cikk lejjebb folytatódik.