Műcsarnok

A főváros és az ország legnagyobb kiállítóterme. Tárlatok bemutatására alkalmas épület igénye az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatban fogalmazódott meg 1863-ban. Elsőként a mai Deák Ferenc u. 5. számú épületben, majd 1865-től az MTA néhány helyiségében rendeztek kiállításokat. Ráth György javaslatára 1872-ben határozták el egy kiállítási célokat szolgáló önálló épület létrehozását. A pályázaton nyertes Láng Adolf tervei alapján építették fel a régi Műcsarnokot (ma az MKF épülete), amely azonban funkcionálisan alkalmatlan volt képzőművészeti kiállítások rendezésére, így 1896-ban készült el a jelenlegi épület. A Műcsarnok működésének első felében, kiállításpolitikájában a konzervativizmust képviselte. A műcsarnoki akadémizmusra alapozott „műcsarnoki festészet” a maradiságnak, az újításellenességnek a szinonimája volt. Az intézményből a szocialista kultúrpolitika kiállítási centrumot alakított ki. A Műcsarnok 1952-ben országos kiállítási központ lett. Hozzácsatolták 1952-ben az Ernst Múzeumot, 1953-ban a Nemzeti Szalont (1960-ban lebontották), 1954-ben a Fényes Adolf Termet és 1957-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállítótermét (ma: Dorottya u. Galéria). 1950–83 között az intézmény életét, kiállítási tevékenységét nagy súllyal irányította a Népművelési Minisztérium és a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége. A visszanyert intézményi önállósággal párhuzamosan megszűnt a kiállítási intézmények szerencsétlen elnevezése is. Néray Katalin művészettörténész-igazgató színvonalas hazai és nközi kiállítások szervezésével, jó egy évtizedes szisztematikus munkával tudta bekapcsolni az intézményt a nközi kiállítási életbe. Az intézményeket magába olvasztó Műcsarnokról a fenntartó Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 2000-ben leválasztotta az Ernst Múzeumot, amely így visszakapta önállóságát. A Műcsarnokban országos tárlatokat (pl.: 1950–68: 1–11. Magyar Képzőművészeti kiállítás), nközi bemutatókat (pl.: 1971–90: I–VIII. Nközi Kisplasztikai Kiállítás), csoportos kiállításokat (pl.: 1957: Tavaszi Tárlat; Stúdió kiállítások), valamint nagy gyűjteményes és retrospektív kiállításokat egyaránt rendeznek (pl.: 1952: Munkácsy Mihály; 1956: Medgyessy Ferenc; 1967: Henry Moore; 1972: Marc Chagall; 1976: Paul Klee; 1976: Tóth Menyhért; 1979: Ország Lili; 1982: Tisztelet a szülőföldnek. Külföldön élő magyar származású művészek II. kiállítása; 1986: 100+1 éves a magyar plakát; 1985: Nádler István; 1987: Bak Imre; 1997: Hencze Tamás; 1998: Harasztÿ István; Baranyay András).
A Műcsarnok igazgatói: 1949–55: Szurdi Miklósné; 1955–56: Luzsicza Lajos festőművész; 1956: Széll Jenő; 1956–1960: Luzsicza Lajos; 1960–70: Céh József; 1970–84: Hídvégi István; 1984–92: Néray Katalin; 1992–95: Keserü Katalin; 1996–2000: Beke László; 2000-től Fabényi Júlia, 2011. január végéig Petrányi Zsolt; 2011-től Gulyás Gábor.
Irod.: Műcsarnok, szerk.: KESERÜ K.–BEKE L., Bp., 1996.
(S. GY.)