A telep korábbi résztvevői:
Decsi Ilona – Budapest (H)
Horváth Hermina – Wommelgen (B)
Kéri Imre – Budapest
Magyar Mónika – Sopron (H)
Szőcs Géza – Sopron (H)
Vén Zoltán – Fonyód (H)
Wermeylen, Antoon – Wommelgem (B)
Kovacs, Pavel – Ungvár (UA)
Az eddigi kiállítások:
2005. július 25 – augusztus 7.
2005. záró kiállítás a nyíregyházi Vadasparkban
2006. kiállítás Galéria IX. Budapest
2006. augusztus 30 – szeptember 23.
2006. záró kiállítás a nyíregyházi Pál Gyula teremben
2007. augusztus 15 – szeptember 15.
2007. záró kiállítás a nyíregyházi Városi Galériába
2008. Hajdúböszörményi Főiskola – Parafa galéria
2008. kiállítás a Kisvárdai múzeumban
IV. Nyíregyházi Nemzetközi Fametsző Művésztelep
Nyíregyháza – Sóstógyógyfürdő
Résztvevők:
Antall István – Budapest (H)
Danka Attila – Törökszentmiklós (H)
Gyulai Líviusz – Pestújhely (H)
Orr András – Budapest (H)
Pató Károly – Budapest (H)
Siklódi Zsolt – Gyergyószárhegy (RO)
Varga Zsófi – Budapest (H)
2008. augusztus 25.–szeptember 7.
A hályogkovács metsző bicskájánál nincs megbízhatóbb szerszám. Fametszetet mindannyian több ezer nyomat formájában láttunk a telep alapításakor, tudtuk, hogy néz ki egy szépen megdolgozott dúc, valamint nagyon sokat olvastunk a fametszés klasszikusairól, nagy újítóiról és technológiájáról. Egyikünk, másikunk talán már próbálkozott is vele, de Antoon Wermeylen flamand barátunkon és kedves magyar feleségén Horváth Herminán kívül egyikünk sem mélyedt még el a műfaj évszázadok alatt rögzült szabályainak tanulmányozásában. Így – mi tagadás – Németalföldről érkezett barátainkat időnként meghökkenthette az a nagyvonalúság, elfogulatlanság, önbizalom, amivel a fához nyúltunk.
Csakhogy a fa visszabeszél. Már előkészítése, csiszolása, polírozása, hintőporral való bűvölése, tükörsimára való simogatása közben megtanulja az ember tisztelni az anyagot. A nagymester Gyulai Líviusz egy tenyérnyi körtefa lapot dédelgetett egész sóstói tartózkodása alatt, s csak már a közös munka után hazatérve metszette ki egyetlen lendülettel egyik kis remekművét az anyagba. Még szerencse, hogy kimeríthetetlen tartalékkal bírt eddigi életműve, amikor a kiállított anyagot kellett gondozni. Szepessy Béla dolgozik minden esztendőben a legnehezebb körülmények között. Pristyák Irénke ugyan alánk tolja a széket, szállásról, étkezésről gondoskodik, előteremti az anyagiakat, süt és főz ránk a családias ünnep pillanataiban, ám a telep alatt számtalan anyagbeszerzéssel, szervezéssel kapcsolatos kérdés akad, ami Bélát elszakítja a munkától. Ám mindenki hozzátesz valamit az együtt töltött időhöz. Pató Károly szeretetteljes szelídsége, munkabírása, Pável Kovács klasszikus grafikai iskolája, szláv érzékenysége, Kéri Imre hihetetlen tájékozottsága, anyagismerete, szabad szelleme, Decsi Ilona líraisága, Vén Zoltán ironikus humora, más technikák iránti nyitottsága, a Magyar Mónika Szőcs Géza házaspár kicsiny fiacskájának első lépései, s a tőle kapott ajándék időben való igen koncentrált alkotó tevékenység emlékezetes, míg Danka Attila meggyőző munkái teszik teljessé az itt töltött időt.
Az esti beszélgetések, a napközben odabökött félmondatok, a tapintatos szemlélődés, a dúc fölötti összehajlások többet adnak, mint egy-egy akadémiai iskolaév. A Szabolcs-Sztamár-Bereg megyében szervezett szakmai körút néprajzi és művészettörténeti emlékeket számba vevő élményei, ha nem is közvetlenül, de beépülnek a művekbe. És akkor még a hivatásos és nem hivatásos, de mindig önzetlen segítőket, baráti, szakmai látogatókat, pártoló zsűri tagokat, kritikusokat, a kiállítás megnyitó tollforgatókat nem is emlegettük…
A Fametsző Művésztelep még megejtően fiatal, de első megszólalásánál sem gügyögött. Volt mondanivalója az anyagról, a műfajról, a világról. A nyíregyházi Városi Galéria gyűjteménye pedig szépen, csendesen gyarapszik. Az idő nekünk és nekik dolgozik. (antall)
