Szolnoki Galéria

Az izraelita templomot Baumhorn Lipót építész 1898-ban eklektikus stílusban építette. Az épületet a II. világháború után egy ideig raktárhelyiségnek használták, a 60-as évek végén átvette a város, felújíttatta, s a Damjanich J. M. kezelésébe adta. A 70-es évektől az eredeti építészeti jellegét őrző zsinagógában kifejezetten művészeti profillal megkezdte működését az ország akkor egyik legnagyobb kiállítóhelyisége. A felújított épületet 1972-ben Szolnok képzőművészeti hagyományainak megfelelően egy gazdag művésztelepi válogatásssal nyitották. A ~ több mint negyedszázados működése alatt elsősorban képzőművészeti kiállításoknak adott helyet. Itt rendezték meg az 1902-ben alapított festőkolónia jubileumi kollektív kiállításait, a művésztelephez kapcsolódó művészek emlék-, illetve retrospektív bemutatóit, a telep kortárs művészeinek egyéni tárlatait. Többnyire a ~ adott helyet a megyében, de nem a kolónián élő művészek egyéni kiállításainak, a művészeti szövetség téli és nyári tárlatainak is. Itt rendezték meg jónéhány kitűnő hazai és külföldi művész egyéni kiállítását, és bemutatták a testvérvárosi kapcsolatok révén Szolnokhoz kapcsolódó észt, finn, francia, német képző- és iparművészetet. A ~ ad helyet többnyire az 1975-től működő Festészeti, majd Képzőművészeti Triennáléknak is, ezen kívül nagyobb történeti- néprajzi- régészeti kiállításoknak, konferenciáknak, egyéb múzeumi, irodalmi rendezvényeknek, hangversenyeknek is otthont ad. Pályázati támogatásból 2003–2005 között megtörtént a Galéria teljes felújítása.

(Egri Mária)