1902-ben alapított, de előzményeit tekintve az 1850-es évektől működő művészeti műhely, amely a nagybányai művészteleppel szemben a realista szellemű emberábrázolás felkarolásával járult hozzá a modern magyar festészet kibontakozásához. A városhoz köthető realista törekvések megjelenése az itt letelepedő Munkácsy-tanítványok nevéhez fűződik. 1901-ben létrejött a Szolnoki Művészeti Egyesület, majd az egykori vár területén megkezdődött a műteremházak építése. 1902-ben 12 műtermet adtak át, ezek egyikét Fényes Adolf kapta, akinek itteni élmények alapján festett képei alapozták meg a szolnoki festészet jellegzetességeit. A ~ virágkora az I. világháborúig tartott. A fejlődést a világháború félbeszakította, a munka csak 1924-ben indult újra. A két világháború között az államtól kapott dotáció visszaállította a szervezeti stabilitást, ám a biztonságosabb munkakörülményeket nem követte az elődök által kimunkált művészi koncepció komolyabb, az aktualitásokkal is számoló kiszélesítése. A II. világháborúban a telep súlyos károkat szenvedett, elpusztult műgyűjteménye és irattára is. Az 1947-ben újjáalakult művészeti egyesület erőfeszítései a helyreállításra, ill. az autonómiát ért sérelmek korrigálására korlátozódtak. Működését 1950-ben rendeletileg rekesztették be. Ezt követően a ~ állami irányítás, a Művészeti Alap égisze alá került, amely ún. beutalásos rendszert vezetett be. Az idény jellegű itt tartózkodást csak a 60-as években váltotta fel újabb letelepedési hullám, ekkor több tehetséges fiatal (Baranyó Sándor, Berényi Ferenc, Gácsi Mihály, Simon Ferenc stb.) kapott itt műtermet, s visszatért a városba néhány korábbi törzstag. A ~ 1945 utáni első, a fennállás 50. évfordulóját ünneplő kiállításra 1952-ben, az Ernst M.-ban került sor. Az MNG-ben rendezett 1966-os és 1977-es jubiláris tárlaton a legújabb nemzedék is helyet kapott. 1975–76-ban A szolnoki festőiskola – Pettenkofentől Fényes Adolfig címmel az MNG, a szolnoki Damjanich J. M., a bécsi Österreichische G. és a grazi Neues G. am Landesmuseum Joanneum szervezett közös kiállítást a telepet megalapozó mesterek munkáiból. Jelenleg a ~ az MKISZ Közép-magyarországi Területi Szervezetének központja, ill. a szervezet nyári és őszi kiállításainak rendezője. A Damjanich János Múzeum felújított épületében 1997-ben nyílt meg a művésztelep történetét bemutató állandó kiállítás, a Szolnoki Képtár. A művésztelep rekonstrukciója 2002-ben befejeződött, a városi önkormányzat a továbbiakban pályázati rendszerrel kívánja biztosítani a kolónia működését.
Irod.: Végvári L.: Szolnoki művészet 1852–1952, Bp., 1952; Kaposvári Gy.: Pettenkofen és Szolnok, in: A szolnoki festőiskola, Bécs–Bp., 1975; Aurenhammer, H.: Osztrák festők Szolnokon, in: A szolnoki festőiskola, Bécs–Bp., 1975; Egri M.: A szolnoki művésztelep, Bp., 1977, 1977/1978; Pogány Ö. G.: Hetvenöt éves a Szolnoki Művésztelep, in: A Szolnoki Művésztelep jubiláris kiállítása 1902–1977, MNG–Damjanich J. M., 1977. (Forrás: ©KMML, Tasnádi Attila)
A cikk lejjebb folytatódik.