könyvtáros, építészeti és iparművészeti szakíró
1941. május 12.
Budapest, 1994. április 26.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanult, 1973-tól a Magyar Iparművészeti Főiskola könyvtárosa, 1986-tól haláláig a Tölgyfa Galéria vezetője volt. A modern és a kortárs iparművészet nemzetközi szakirodalmáról a téma legjobb hazai ismerőjeként adott objektivitásában is orientáló tájékoztatást az Ipari Forma hasábjain megjelent közleményeiben. Amolyan egyszemélyes intézmény volt, aki a magyar környezetkultúra állapotáról és azon belül az iparművészet helyzetéről naprakész információkkal rendelkezett, ezeket minden érdeklődővel megosztotta. A Tölgyfa Galériában, amelyet a Magyar Iparművészeti Főiskola szakmai nyilvánosság felé nyitott szellemi műhelyként szervezett meg, kiállításokat, vitafórumokat és művészeti esteket rendezett. A design dokumentálása mellett feladatának tekintette a népművészeti örökség ápolását; az általa szerkesztett Nomád nemzedék (1981) című kiadvány teljes keresztmetszetet ad a hetvenes évtizedben az akkori értelmiségi fiatalok zenét, iparművészetet, építészetet átható népművészeti vonzalmáról. A városi folklór kritikus szemlélőjeként született képes-szöveges sorozata, a Magyar Narancsban, illetve Pesti presszók című könyve (1992).
(Vadas József)
A cikk lejjebb folytatódik.