művészettörténész, muzeológus
Budapest, 1909. szeptember 3.
Budapest, 1983. február 3.
1936: Pázmány Péter Tudományegyetem, Bölcsészkar; 1952: a történettudomány kandidátusa; 1940–1945: a Néprajzi Múzeum igazgatója; 1957–1959: főigazgatója. A Képzőművészeti Alap főlektora (összes iparművészeti ág lektora) 1954–1964-ig, majd belsőépítész szaklektora 1964–1983-ig. 1982: Munkácsy-díj. Kutatási és publikációs területe a népművészet, egyetemes kerámiatörténet, kortárs magyar iparművészet. Fontos szerepe volt a magyar gobelinművészet fenntartásában és bemutatásában.
Főbb művei
• Magyarország egyházi faépítészete (1936)
• Szkítáktól a magyarokig (1938)
• Népi fazekasság (1938)
• Magyar parasztbútor (1942)
• A balatonkörnyék népművészete (1943)
• Magyar pásztorművészet (1944)
• Mezőcsáti kerámia (1953)
• A két faragó Kapoli (1955)
• Népi bútorok (1964)
• Magyar népi kerámia (1968)
• A magyar nép díszítőművészete (1981)
• A kerámiaművészet kezdetei (1981).
Ezenkívül számos iparművészeti kiállítást rendezett, és katalógus bevezető tanulmányát írta, pl.
1955 • Magyar Iparművészeti és Népművészeti kiállítás
1959 • Magyar Iparművészeti kiállítás, Kecskemét
1960 • 4. Országos Iparművészeti kiállítás 1959–1960, Műcsarnok, Budapest
1967 • Zsennyei Iparművészeti kiállítás, Szombathely
• Népi Iparművészet 1953–1973, Magyar Nemzeti Galéria,
valamint Balogh Rozi • Bartha Éva • Bódy Irén • Buzás Árpád • Csekovszky Árpád • Endrődi István • Erdélyi Eta • Eschenbach Jenő • Fett Jolán • Foky Ottó • Gádor István • Gaubek Júlia • Gorka Géza • Gorka Lívia • Gulás Zsuzsa • Janáky Viktor • Juris Ibolya • Kántor Sándor • Kiss Roóz Ilona • Kocsis Béla • Kürthy Ödönné • Papp János • Séday Mária • Solti Gizella • Szabó Erzsébet egyéni kiállításainak katalógusát.
Irodalom
Művészet, 1963/4., Ipari Művészet 1968/3.
(Horváth Teréz)
A cikk lejjebb folytatódik.