művészettörténész
Balatonfüred, 1942. január 28.
1965: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, történelem-művészettörténet szakot végzett. Kutatási területe az 1945 utáni építészet, az iparművészet és a design. 1965–1974 között a Képző- és Iparművészeti Lektorátuson, 1974–1989 között a Corvina Kiadó modern művészeti szerkesztőségében majd 1989–1992 között az Országos Műemlékvédelmi Hivatalban dolgozott. 1992 és 1995 között a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Képzőművészeti Főosztályának iparművészeti főtanácsosa. 1998 óta a Nemzeti Kulturális Alap Iparművészeti szakkollégiumának tagja. Tanított a Magyar Iparművészeti Főiskolán, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, az Eötvös Loránd Tudományegyetem művészettörténet tanszékén, valamint a Közgazdaságtudományi Egyetem reklám- és marketing tanszékén. Külső munkatársként dolgozott a Magyar Rádió és az MTV képzőművészeti műsoraiban. Cikkeket és tanulmányokat ír az iparművészet és design témakörében. 1993-tól kezdeményezésére a Kráter Műhely/Egyesület Kiadóval közösen kortárs művészek naplóit, írásait jelenteti meg a Belső Tárlat sorozatban (Schrammel Imre, Szemadám György, Somogyi Győző, Kő Pál, Mezei Gábor). A Pavilon c. folyóirat és a Műemlékvédelmi Szemle c. periodika társszerkesztője. A
Főbb művei
• Az első magyar siklósi kerámia szimpozion (kat., 1969)
• Színház. Schrammel Imre keramikus-szobrász, Budapest, 1989
• Az organikus magyar építészet, az V. Velencei Építészeti Biennálé első magyar résztvevői (kat. szerk., Budapest, 1991).
(Faludy Judit)
