művészettörténész
Szombathely, 1953. október 21.
Tanulmányait 1974 és 1980 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar történelem–művészettörténet szakán végezte, szakdolgozatát a századforduló lengyel építészetéről és iparművészetéről írta. 1981 óta az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség, illetve az Országos Műemlékvédelmi Hivatal Magyar Építészeti Múzeumában dolgozik, kutatási területe a századforduló, a két világháború közötti periódus és az 1945 utáni művészet és építészet. A DOCOMOMO (Documentation and Conservation of Modern Movement Building and Sites) Magyar Nemzeti Bizottságának tagja, az ICAM (International Confederation of Architectural Museums) vezetőségének 1991 és 1998 között tagja. Az 1980-as évek második felétől egyre több hazai és külföldi építészettörténeti kiállítást készített elő és rendezett (1988: Lechner Ödön, London • 1991: Bécs, Pozsony • 1992: Prága • 1996: Rimanóczy Gyula, Pozsony). Társszerzője volt a Panoráma: Architecture and Applied Arts in Hungary 1896–1916 c., Japánban bemutatott kiállításnak. Egyik alapítója és szerkesztője a Pavilon című periodikának.
Főbb művei
• Witzkiewicz és a zakopanei stílus, Tiszatáj, 1981/6.
• Lechner Ödön építőművész pályája, in: Lechner Ödön kat., 1985
• A szegedi székesegyház, 1988
• Egy magyar messiásról – avagy szabad asszociációk Makovecz építészetének társadalmi és történelmi összefüggéseiről, in: Makovecz Imre kiállítása, 1990
• A Parisiana újjáépítése (kat. bev., Budapest, 1991)
• Az Aranykor és ami utána következik… Maróti Géza életműve és visszaemlékezései, Új Művészet, 1992/9.
• A népi irányzatról, a falu építészetéről, Építészet és tervezés Magyarországon 1945–1956, Budapest, 1992
• Pozsonyi vonatkozások a századforduló budapesti építészeti sajtójában, Pavilon, 1993
• Foerk Ernőről és a Magyar Építészeti Múzeumban levő dokumentumanyagáról, Lapis Angularis II., Budapest, 1998.
(Wehner Tibor)
A cikk lejjebb folytatódik.