író, filozófus, esztéta
Eperjes, 1879. március 23.
Budapest, 1968. november 7.
Iskoláit Pozsonyban végezte, 1917-ben a családjával Budapestre költözött, a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakán szerzett tanári képesítést. 1923-tól 1927-ig újságíró volt a Budapesti Hírlapnál és a Szózatnál. 1927-1948 között a Fővárosi Könyvtár könyvtárosa. 1943-ban az Egyetemi Nyomda kiadta A láthatatlan történet c. – élete során egyetlen önálló – esszékötetét. 1945 januárjában lakásukat lebombázták, könyvtára és kéziratai megsemmisültek. 1945-től 1948-ig szerkesztette Az Egyetemi Nyomda Kis Füzetei c. sorozatot, amelyből ötvennégy füzet látott napvilágot. 1946-ban jelent meg az Anthologia humana – Ötezer év bölcsessége címmel az emberiség írásos hagyatékából összeállított szemelvény-gyűjteménye. 1948-ban a feleségével, Kemény Katalinnal közösen írt könyvük miatt – Forradalom a művészetben. Absztrakció és szürrealizmus Magyarországon – „B-listázták” és kényszernyugdíjazták. 1948-1951 között földműves volt Szentendrén. Itt írta meg irodalmi munkássága egyik fő művét, a Karnevál c. nagyregényt. 1951-től 1964-ig raktáros volt az Erőműberuházó Vállalat erőmű-építkezésein. 1964-ben másodszor nyugdíjazták. 1968. november 7-én agyvérzésben halt meg. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjat kapott. ~ alkotói horizontja a művelődéstörténet szinte valamennyi területét átfogja. Írt filozófiai, szociológiai, kultúrtörténeti, vallástörténeti, eszmetörténeti, klasszika-filológiai és esztétikai tanulmányokat, irodalmi esszéket, regényeket; fordított németből, franciából, angolból, latinból, ógörögből, héberből és szanszkritból. Behatóan foglalkozott a művészet minden területével, főként a zenével és a képzőművészetekkel, elsősorban a festészettel, és azok stílusirányzataival. Az 1940-es évekől kezdve gondolkodásának tengelyében a „metafizikai hagyomány”, az emberiség közös szellemi alapja állt. Rajongott az archaikus-klasszikus harmóniavilágért (Arkhai esszékötet), de kifinomult érzékkel értette és interpretálta a klasszikus szabályok ellen fellázadt huszadik századi új esztétikát (Kubizmus, Öt meg nem tartott előadás a művészetről [kézirat]; Tanguy vagy a logisztika misztikája; Zöld és lila; Antik és modern tájkép stb.). A magyar képzőművészetről feleségével írott Forradalom a művészetben c. könyvben néhány esszé kivételével, főként a második világháború utáni fiatal avantgárd művészek, az Európai Iskola alkotói szellemi távlatait, az „igazságkereső festészet” lehetőségeit kutatták. Művészetelméleti írásaiban Kierkegaardhoz hasonlóan elutasította a merő esztéticizmust. Az igazi művészet mindig megrendítő (tremendumot előidéző), és tudatszint-emelő hatású, túl van a létért való küzdelem és a hasznosság szempontjain, és arról ismerhető fel, hogy benne a „szórakoztatóipari” tömegtermeléssel ellentétben mindig „a halálkészültség magasabb foka” jelenik meg (Metapoiézisz).
Fontosabb művészeti tárgyú írásai
• Az esquilinusi Venus, 1934
• Inka kövek, 1934
• A perui vázák esztétikája, 1934
• Az esztétikák szükségessége és hiábavalósága, 1936
• Velázquez, 1937
• Poetica metaphysica, 1938
• Az északamerikai petroglifák, 1939
• A kubizmus, 1943
• ~ -Kemény Katalin: Forradalom a művészetben – Absztrakció és szürrealizmus Magyarországon, 1947
• Yantra és absztrakció. Lossonczy Tamás képei, 1947
• Martyn Ferenc gyűjteményes kiállítása, 1984
• Szellem és egzisztencia (szerk.: CSUHAI I.,utószó: KEMÉNY K.) Pécs, 1987
• ~ 33 esszéje (vál., szerk., bev.: DÚL A.) Budapest, 1987.
Életmű-kiadás (szerk.: DÚL A.) Anthológia humana /Ötezer év bölcsessége/ Összeáll. és bev.: ~ Szombathely, 1991
3-4. Patmosz 1-2., Szombathely, 1992
5. Babérligetkönyv. Hexakümion, Szombathely, 1993
7. Arkhai, Szentendre, 1995
8-9-10. Scientia sacra, Budapest-Szentendre, 1996-1997
14. Szarepta, Budapest, é. n.
15-16. A magyar Hüperion, Budapest, é. n.
Periodikák
• Bruegel, Sziget, 1935/1.
• Modern szobrászat és művészetelmélet, Esztétikai Szemle, 1936/3.
• Nietzsche és a George-kör, Sziget, 1936/2.
• Stonhenge, a szikla extázisa, Napkelet, 1940/7.
• Sík Sándor esztétikája, Esztétikai Szemle, 1943/1-2.
• A halottasének, Forrás, 1943/7.
• Antik és modern tájkép, Forrás, 1943/9.
• Az Európai Iskola kiállítása, Diárium, 1945
• Martyn Ferenc gyűjteményes kiállítása a Képzőművészeti Főiskolán, Sorsunk, 1945/2.
• Vándorkiállítás Pécsett, Sorsunk, 1947/1.
• Csontváry nagy cédrusa, Tanguy vagy a logisztika misztikája, Új Symposion, 1972/84.
• Kései művek melankóliája, Új Symposion, 1973/100.
Irodalom
SZŐTS G.: A parton Proteus alakoskodik – A megtalált vers, Korunk, 1973/12.
THOMKA B.: Áttörés a mítosz felé. Bevezetés ~ műveinek olvasásához. Tanulmányok, A Magyar Nyelv, Irodalom és
Hungarológiai Kutatások Intézete, 1974
DARABOS P.: ~ irodalom- és művészetszemlélete 1. rész. 1930-1948, Literatura, 1975/3-4. – 2. rész. Literatura, 1977/1.
HANÁK T.: Az elfelejtett reneszánsz. A magyar filozófiai gondolkodás századunk első felében, Bern, 1981 (~ról: 137-140. o.)
DÚL A.: ~, és „az a bizonyos esszé”, Életünk, 1987/9.
KEMÉNY K.: Élet és életmű, in: Szellem és egzisztencia, Pécs, 1987
DARABOS P.: Hamvas-bibliográfia, in: ~: Közös életrend, Budapest, 1988
KEMÉNY K.: Az ember, aki ismerte a saját neveit. Széljegyzetek Hamvas Karneváljához, Budapest, 1990
DARABOS P.: ~ Egy életmű fiziognómiája, I., II., Budapest, 1997.
(Dúl Antal)
A cikk lejjebb folytatódik.
