Markója Csilla

művészettörténész, esztéta
Budapest, 1967. december 14.

1986–1995: Eötvös Loránd Tudományegyetem; 1995-ben művészettörténetből, 1997-ben esztétikából, 1999-ben magyar irodalomból szerzett diplomát; 1988–1989: a Hamburgi Egyetem művészettörténet szakos vendéghallgatója, Martin Warnke tanítványaként. 1992–1995: Kállai Ernő műkritikusi ösztöndíj; 1994: Soros Irodalmi Ösztöndíj; 1996–1999: akadémiai ösztöndíj a Művészettörténeti Kutatóintézetben végzendő munkára (Magyar és magyar vonatkozású művészettörténeti bibliográfia, másokkal), 1999 óta a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézetének tudományos munkatársa. 1992-ben az egyetem mellett a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület művészeti tanácsadójaként dolgozott, ettől az évtől az Enigma|Enigma művészetelméleti folyóirat (alapító) főszerkesztője. Számos tanulmány, műkritika és katalógus-előszó szerzője, publikációi jelentek meg többek között az Új Művészetben, az Ars Hungaricában, az Élet és Irodalomban, a Kritikában, a Café Bábelben, az Új Forrásban, a Magyar Narancsban, az Enigmában, a Művészettörténeti Értesítőben, az Európai Utasban és több tanulmánykötetben illetve tudományos katalógusban. Nemcsak folyóiratot, hanem könyveket is szerkeszt, így Paul Celan válogatott verseit (Budapest, 1996); Marno János kisprózáit (Az anarchia szórendje, Budapest, 1997) és Tandori Dezső „sárga könyvének”, az Egy talált tárgy megtisztítása második kiadását (1995), legutóbb pedig József Attila válogatott verseit (Palatinus, 2005, Marno Jánossal közösen) illetve Mednyánszky László naplóit (MNG, 2003, Bardoly Istvánnal közösen) rendezte sajtó alá. Kutatási területe a XIX. század második felének művészete és művészettörténet-írása, különös tekintettel Mednyánszky László művészetére illetve a magyar hangulatkép-festészet történetére. Tudománytörténettel is foglalkozik, szerkesztője többek között a Kállai Ernő-életműkiadásnak. Legutóbbi nagyobb munkája a Magyar Nemzeti Galéria Mednyánszky László életmű-kiállításának tudományos előkészítése ill. rendezése volt, továbbá ő szerkesztette a négy idegen nyelven megjelenő tudományos katalógust is.

Főbb művei
• A prinzendorfi borpincék. A bécsi akcionizmusról. Új Művészet, 1994/4.
• A kortárs képzőművészet emblematikus tendenciáiról. in: A modern poszt-jai. Esszék, tanulmányok, dokumentumok az 1980-as évek magyar művészetéről (szerk.: KESERÜ K.), Budapest, 1994
• A versre törő akarat. Paul Celan költészetéről, in: Paul Celan, Budapest, 1996. (szerk. és bev. ~)
• Peer Sweeney az Átokföldjén át. T. S. Eliot és a festő Francis Bacon, Enigma, 1996/3.
• Baksai József művészete. (kat., Budapest, 1998)
• Mednyánszky-olvasókönyv. Válogatás a művész kiadatlan naplóiból, leveleiből, a rá vonatkozó peranyagból, a korabeli recepcióból stb. Szerk. és bev. ~. Enigma, 2000. 24-25. szám.
• Egy másik Mednyánszky. Művészettörténeti Értesítő, 2000.
• “Egy fenséges és egy ijesztő arc közötti távolság.” Mednyánszky László rendhagyó művészetéről.In:Mednyánszky. Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában, 2003. okt. 14-2004. febr. 8. Szerk. és bev. ~ (tud. kat. 2003)
• Mednyánszky László feljegyzései, 1892-1918. Budapest. MNG, 2003. (Szerk. és bev. ~, Bardoly István)
• Munkácsy-olvasókönyv. Válogatás korabeli forrásokból és visszaemlékezésekből. Szerk. és bev. ~. Enigma, 2005. 42-43. szám.