művészettörténész
Diósgyőr, 1927. május 18.–Budapest, 2002. november 16.
1946–1950: Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Eötvös Collegium; 1951–1954: Peking Egyetem. 1954–1958 között a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum muzeológusa, 1958–1974 között az MTA Irodalomtudományi Intézet munkatársa, 1975–1985 között az Iparművészeti Múzeum főigazgatója, 1985–1987 között a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum igazgatója, 1987-ben nyugdíjba vonult. 1985-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar előadója (kínai művelődéstörténet). 1959-ben a művészettörténet kandidátusa lett. 1973: József Attila-díj; 1982: Munkácsy-díj.
Főbb művei
• Csi Paj-si, Budapest, 1962
• Olvasás és értelem, Budapest, 1971
• A sárkány szeme. Bevezetés a kínai piktúra ikonográfiájába, Budapest, 1973
• Vizuális kultúra. Elméleti és kritikai tanulmányok a képzőművészet köréből, Budapest, 1976
• A zen és a művészet, Budapest, 1978
• Kép és kommunikáció, Budapest, 1982
• Kapujasincs átjáró, Budapest, 1987
• Tus és ecset, Budapest, 1996.
(Hernádi Miklós)
A cikk lejjebb folytatódik.