művészettörténész
Székesfehérvár, 1955. november 10.
1975–1980: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, művészettörténet–történelem–esztétika szak; 1997: PhD-fokozat. 1995: Állami Eötvös-ösztöndíj; 1998: Soros–RSS-ösztöndíj; 1995: Pasteiner-díj; 1997: Munkácsy-díj. Az MTA Művészettörténeti Kutató Intézet munkatársa, 1991-től igazgatóhelyettese. 1991-től az Új Művészet rovatvezetője. A Smohay Alapítvány és az Első Magyar Látványtár kuratóriumának tagja. Az 1980-as évektől számos kiállítás (A Dada Magyarországon, 1983; Idézőjelben, 1986; Kassák Lajos, 1997) megvalósításában vett részt. Kutatási területe: a 20. század magyar művészete, kritikatörténet.
Főbb művei
– Az Európai Iskola és az Elvont művészek csoportja, Budapest, 1990 [György Péterrel]
– „Technoromantik”, in: Die Konstruktion der Utopie (szerk.: GASSNER, H.–KOPANSKI, K.–STENGEL, K.), Marburg, 1992
– A „hivatott kertészek”. Képzőművészeti kritika 1957–1965 között, in: Hatvanas évek (szerk.: NAGY I.)
– Lossonczy Tamás, Budapest, 1995
– Egy művészi felfogás paradoxona. Gedő Ilka művészetéről, in: Gedő Ilka művészete, Budapest, 1997 [György Péterrel]
– Magyar képzőművészet a 20. században, Budapest, 1999 [Andrási Gáborral, Szücs Györggyel, Zwickl Andrással]
– L’innocenza perduta. Alcuni aspetti dell’arte di objekt e di installazione ungherese, in: L’Assunzione delle Techné (kat., XLVIII. Velencei Biennálé Magyar Pavilon, 1999)
– A magyar művészet története 1949–1968, in: (kat., Nézőpontok/Pozíciók. Művészet Közép-Európában 1949–1999, Kortárs Művészeti Múzeum–Ludwig Múzeum, Budapest, 1999)
– Vajda Lajos: Felmutató ikonos önarckép, Ars Hungarica, 2000/1.
