Szilágyi János György

ókorkutató, művészettörténész 1918. július 16-án született Budapesten.
1941-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett Kerényi Károly és Alföldi András tanítványaként, Devecseri Gábor évfolyamtársaként. 1951 és 1992 között vezette a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményét, melynek jelenleg is főmuzeológusa. 1952-től tanított az ELTE-n is, címzetes egyetemi tanár. 16 éven át az Ókortudományi Társaság főtitkára volt, s szerkesztője a Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts-nak. Számos könyve és több mint 500 tanulmánya jelent meg a legjelentősebb hazai és nemzetközi szakfolyóiratokban.
Kutatási területe az ókori görög és római irodalom, vallástörténet, antik művészettörténet, a római császárkor előtti Itália, az etruszk kultúra. Feldolgozta az etruszko-korinthoszi vázafestészetnek a világon található teljes anyagát. Rendes tagja a Német Régészeti Intézetnek, a firenzei Istituto di Studi Etruschi-nak. 1952-től a művészettörténet-tudomány kandidátusa, 1973-tól doktora.
Kiemelkedő tudományos munkásságát Ábel Jenő-emlékéremmel, Rómer Flóris-emlékéremmel, Móra Ferenc-emlékéremmel, 1991-ben Kossuth-díjjal, majd 1996-ban Eötvös József-koszorúval ismerték el. 1998-ban és 2000-ben is elnyerte a Soros-alapítvány díját; 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal (polgári tagozata) kitüntetést kapta az augusztus 20-iki nemzeti ünnep alkalmából.

A cikk lejjebb folytatódik.