kritikus, művészeti író
Nyíregyháza, 1937. október 31.
1957-1962: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar. 1962-1972: a Kortárs c. folyóirat szerkesztője; 1972-1992: a Népszava c. napilap műkritikusa; 1979: Szocialista kultúráért; 1980-1981: Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) művészeti ösztöndíj; 1984: az Eötvös Alapítvány munkajutalma; 2000: a Művelődés Szolgálatáért-díj; 1993-tól minisztériumi főtanácsos, a Nemzeti Kulturális Alap titkára. A szarvasi Ruzicskay Alapítvány kurátora. Ösztöndíjas tanulmányúton járt Szófiában, Rómában és Párizsban. Főként az 1945 után indult, s pályája zenitjét az 1980-as években elért népi-nemzeti indíttatású művésznemzedék realista szellemiségű teljesítményeinek kutatója. Munkásságának sajátos területe a bolgár művészet hazai népszerűsítése. A modern képzőművészet útjai (Budapest, 1993) címmel kiadta Hevesy Iván izmusokkal foglalkozó tanulmányait; az Officina Egyetemes Lexikon (Budapest, 1994) magyar művészeti anyagát írta.
Könyvei
• Művészéletrajzok. Kortárs magyar képzőművészek, Budapest, 1975, 1978, 1985
• Kiss István, Budapest, 1982
• Cs. Kovács László, Budapest, 1985
• Bornemisza László, magyar és német nyelven, Budapest, 1987
• Mazsaroff Miklós, Miskolc, 1989, 1991
• Gondolatok a képtárban, Miskolc, 1996
• Vecsési Sándor, album, Budapest, 2000
• Csekovszky Árpád, Budapest, 2001.
Irodalom
SALAMON N.: Párhuzamos pályarajzok – Vecsési Sándorról, Limes, 1999/2.
