művészettörténész
Budapest, 1913. június 30.–Budapest, 2001. március 31.
A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett. 1935–1946 között a Szépművészeti Múzeum munkatársa. 1946-tól egyetemi magántanár. 1947-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa. 1949–1955 között a Szépművészeti Múzeum főigazgató helyettese. 1955–1983 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar művészettörténet tanszékének vezetője, egyetemi tanár. 1957–1988 között az Acta Historiae Artium főszerkesztője, 1958–1978 között a Velencei Biennálé magyar miniszteri biztosa. 1969–1973-ban az UNESCO Nemzetközi Művészettörténeti Bizottságának elnöke, majd tiszteletbeli tagja, 1975-ben a Princeton Egyetem meghívott professzora. Fő kutatási területe a régi európai reneszánsz művészet, az ikonográfia és ikonológia, a grafikus művészetek, a XIX. és XX. század magyar művészet. 1952-ben a művészettörténeti tudományok kandidátusa, 1961-ben doktora. 1990-től az MTA levelező, 1991-től rendes tagja. 1964-ben akadémiai, 1968-ban Herder-, 1993-ban Széchenyi-díjjal tüntették ki. 1993-ban kiállítást rendeztek tiszteletére a Magyar Nemzeti Galériában.
Főbb művei
• Pázmány Péter ikonográfiája, Budapest, 1935
• Szelepcsényi György, a művész, Budapest, 1937
• Magyar uralkodók, Budapest, 1942
• Kossuth alakja az egykorú művészetben, in: Emlékkönyv Kossuth Lajos születése 150. évfordulójára, Budapest, 1952
• Rembrandt, Budapest, 1953
• A rajzművészet mesterei, Budapest, 1957 (német és olasz nyelven is)
• Masolino és Róma, Budapest, 1962
• Az itáliai reneszánsz művészete, Budapest, 1982
• Raffaello freskói a Vatikánban, Budapest, 1987
• Témák, formák, ideák, Budapest, 1988.
Irodalom
POGÁNY Ö. G.: Masolino és Róma, Nagyvilág, 1964/2.
Kiállítás ~ tiszteletére (kat., szerk. BEKE L. és PLESZNIVY E., Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1993)
KÓTAI J.: Képzeletbeli múzeum, Magyar Nemzet, 1993. december 17.
P. SZŰCS J.: Az alázat hatalmas fölénye, Népszabadság, 1997. október 7.
RÓZSA GY.: Opus Francescáról, Mozgó Világ, 1997/9.
P. SZŰCS J.: Cum dignitate recedere, Népszabadság, 2001. április 2.
(Prohászka László)
