Füst Milán

Látomás és indulat
A birtoklás csökkenti egy tárgy értékét – idézi a bölcsességet Füst Milán a Látomás és indulat a művészetben című könyvében. A műtárgyak birtoklása okozta öröm alól azonban  ő sem vonta ki magát. Aligha lehet szigorú értelemben műgyűjtőnek nevezni, de komoly kollekciót állított össze. Ennek egy részéből 1992-ben, a Tavaszi Fesztivál keretében tárlatot rendezett a Petőfi Irodalmi Múzeum (Dévényi Iván pontosan harminc évvel korábban írt rövid jellemzést az akkor már elhunyt Füst gyűjteményéről a Műgyűjtő hasábjain), illetve számos mű letét formájában ma is látható a Magyar Tudományos Akadémia Képtárában.
A gyűjtemény klasszikus részéhez XVI–XVIII. századi festmények tartoznak. Az író, elsősorban ékszerész és aranyműves felesége anyagi lehetőségeinek köszönhetően, számos külföldi múzeumba és műemlékhez elzarándokolt. Érdeklődésének e szeletét jelenítik meg ezek a velencei, genovai és más – zömmel ismeretlen – festők művei. Személyes volt Füst kötődése saját korának hazai művészetéhez is. Az idősebb művészgenerációból a New York kávéházban ismerte meg et, akitől például Füst felesége, Helfer Erzsébet arcképét őrzi a gyűjtemény. Ugyanitt találkozhatott sal, akitől egy filozofikus és egyszerre groteszk festményt (Cogito ergo sum vagy A falu bolondja) szerzett meg Füst.
Füst számos más művészt is megismert (Vaszary Jánostól Réti Istvánig), a Nyolcak művészeivel szoros barátságba került. Erről például expresszív olajképe tanúskodik (1912). Kiemelt művésze és barátja lett, akivel közös érdeklődésük az irodalomtól a zenén át a pszichoanalízisig terjedt. Berény számos képe – például a zeneszerző Weiner Leó, a szociológus Varró István és maga Füst nagyalakú portréja – egyszerre kitűnő személyiségrajz a magyar értelmiség vezető alakjairól, és bizonyság a franciás piktúra terjedésére a korai magyar avantgárd körében. , és azok közé tartozik, akikkel az első világháború után lett szorosabb Füst kapcsolata. Számos grafika őrzi ennek emlékét, az említetteken túl tól ugyanúgy, mint től. A neoklasszikus irányzat hatásáról , és mások grafikái tanúskodnak.
Füst kisregénye, az Advent (1921) metszeteivel jelent meg. Életében kevéssé elismert alkotó volt , akitől az író kitűnő olajképet vásárolt. Az erotika mint téma a művészetben és a tudományban ekkoriban vetette le a polgári prüdériát, ezen érdeklődést jelzi Füst válogatásában számos ilyen ihletésű grafika (például ). A kisplasztikát képviselték művei. Füst sok litográfiát szerzett meg, elsősorban XIX. századi portrékat.
(Részlet Ébli Gábor: Magyar műgyűjtemények című, 2006-ban az Enciklopédia Kiadónál megjelent kötetéből)

A cikk lejjebb folytatódik.