műkereskedő, műgyűjtő
(Érsekcsanád, 1932. máj. 8.–Budapest, )
Közgazdasági végzettséggel fogott műgyűjtésbe és műkereskedésbe. Képzőművészeti tárgyú írásai 1974 óta jelennek meg. 1979-ben alapította a Művészek és Barátaik Körét, ebből 1984-ben alakult meg a Műbarátok Országos Egyesülete, melynek főtitkára volt. Kortárs művészek tárlatait rendezte. A Qualitas Antiquitas műkereskedelmi cég és a Belvárosi Aukciósház tulajdonos vezetője volt. Igazságügyi műtárgy-, szobor-, festményszakértő. Műtárgyhamisításokról írt könyvet.
(Heitler László)
Hargitai József
művészeti író, műgyűjtő
(Ják, 1937. okt. 23.)
1952–57: TF, Kőszeg; 1960–62: színjátszó-rendezői oklevelet szerzett; 1962–66: TF, Pécs, magyar–történelem szak. 1986–88 között további felsőfokú tanulmányokat végzett. 1989: MTA Veszprémi Akad. Bizottsága 2. díja (A festészet szépsége: vakok szemének álmodása c. tanulmányával). Évekig tanárként dolgozott, majd 1973–84 között ált. isk.-i szakfelügyelő volt Vas megyében; 1984–98 között pedig a Megyei Pedagógiai Int.-ben dolgozott. Népszerű ismeretterjesztő stílusban írt cikkei napi- és hetilapokban jelentek meg. 1960-tól gyűjt kortárs művészeti alkotásokat, festményeket, kisplasztikákat, grafikákat. Az általa gyűjtött alkotók egy részének munkásságáról elemző írásokat jelentetett meg Emberközelben c. tanulmánykötetében (Szhely, 1997).
(Faludy Judit)
Haas János
tervezőszerkesztő, galériatulajdonos, műgyűjtő
(Budapest, 1949. máj. 8.)
Tervezőszerkesztőként dolgozott 1984–95 között a Népszabadságnál, 1987-től a Hócipő hetilapnál. 1973 óta odaadással fordul a képgyűjtés felé. A Haas Galéria tulajdonosa. Műgyűjtőként 20. századi magyar képzőművészettel foglalkozik. A nagybányai, szentendrei festők, valamint a KUT, UME, és az Európai Iskola képviselőinek alkotásai érdeklik. Gyűjteményének önálló bemutatói: Zalaegerszeg (Városi Hangverseny- és Kiállítóterem); Bp. (Kassák M., 1996); Nyíregyháza (Városi G., 1997); Pápa; Veszprém (Csikász G., 1998).
Irodalom: BENEDEK K.: 20. századi magyar művészet Haas János gyűjteményéből (kat. bev.).
(Bakos Katalin)
Fruchter Lajos
műgyűjtő
A szegény polgári családból származó Fruchter Lajos (1882–1953) mérnök, az Angol Elemi és a Bázeli Biztosító budapesti igazgatója kezdetben a XIX. és XX. sz. eleji magyar klasszikus mestereket (id. Markó Károly, Munkácsy Mihály, Paál László, Rippl-Rónai József stb.) gyűjtött, majd az Oltványi-gyűjtemény hatására az élő képzőművészetet, a kortárs művészetet propagáló új típusú műgyűjtővé vált. Műgyűjtők és művészbarátok (Gresham asztaltársaság) segítségével alakította ki kollekciójának közvetlenül a kor művészeti törekvéseihez kapcsolódó profilját. Elsősorban a Gresham-csoport és a Szinyei Társaság újabb nemzedékének festményeit gyűjtötte. Berény Róbert 9, Bernáth Aurél 22, Czóbel Béla 20, Egry József 17, Szőnyi István 13, Szobotka Imre 2, Pátzay Pál 4, Vilt Tibor 1 művel volt képviselve a gyűjteményben, amely 1932–33 körül a Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtárával és a Fővárosi Képtárral is fölvette a versenyt. Fruchter Derkovits Gyulát odaadó figyelemmel segítette anyagilag. Ajándékozott művet a Szépművészeti Múzeumnak és a Bajai Városi Képtárnak. Tigris utcai villájában elhelyezett gyűjteményét a nagyközönség számára is hozzáférhetővé tette. Látogatója volt többek között: Julius Meier-Graefe és Oskar Kokoschka. A tipizálható műgyűjtők – tudós, befektető stb. – sorában Fruchter a rajongó. A színek szeretetében gyönyörködő gyűjtő kollekciója hatott több alakuló gyűjteményre (Radnai, Szilágyi stb.). A gyűjtemény művei hazai közgyűjteményekbe (Magyar Nemzeti Galéria; Fővárosi Képtár; Ferenczy Múzeum, Szentendre), hazai és külföldi magánkollekciókba (pl.: Dévényi-gyűjtemény) kerültek. Fruchter gyűjteményének történetét Művészek és alkotások között, című írásában rögzítette (kézirat), MNG Adattár.
Irodalom: PÉTER A.: ~, MM, 1931; BODNÁR É.: A magyar műgyűjtés történetéből. ~, Bp., 1954; BERNÁTH A.: A Múzsa udvarában, Bp., 1957; Művész és mecénás (kat., kiállítás a ~ Czóbel-képeiből, MNG, 1983).
(Sümegi György)
Deák Dénes [deutsch]
műgyűjtő
(Budapest, 1931. máj. 7.–Budapest, 1993. aug. 23.)
1951–56: ELTE BTK, könyvtár szak, 1962: diploma 1955-ben változtatta családnevét Deákra. Egyetemi évei alatt két évig lakott Füst Milánnál, akit szellemi atyjának tekintett. Plakátragasztóként, segédmunkásként, majd egy vendéglőben elhelyezett könyvtár vezetőjeként dolgozott, végül a hatvanas évek elején baráti ajánlásra került az Írószövetség könyvtárába. Ezt az állást 1975-ben elvesztette, ettől kezdve csak műgyűjtéssel foglalkozott. 1988-tól, mint művészeti író, tagja volt a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának. 1990-ben a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat kuratóriuma mecénási tevékenységéért Henszlmann Imre-diplomával jutalmazta. 1993 augusztusában Székesfehérvár Díszpolgára kitüntetésben részesült, ugyanebben az évben tragikus körülmények között halt meg Vadrózsa utcai lakásában. ~ a hatvanas években kezdett műgyűjtéssel foglalkozni, szakmai tanácsokkal kezdetben Dévényi Iván művészettörténész segítette. Az 1980-as évek elején gyűjteménye számára igyekezett végleges helyet keresni. A
(Szűcs Erzsébet)
Cseh-szombathy László
műgyűjtő
(Pápa, 1894. márc. 24.–Budapest, 1968. jan. 11.)
A 20-as évek végén a Gresham-körben megismert Oltványi-Ártinger Imre, ill. Fruchter Lajos hatására kezdte megalapozni gyűjteményét. Elsősorban Egry József képeit vásárolta és gyűjtötte. Egryvel jó barátságot kötött, özvegyét is támogatta. Kmetty, Rudnay, Bernáth, Szobotka képein kívül néhány Andrássy Kurta János-szobormű is megtalálható gyűjteményében, továbbá Mészáros László márványportréja fiáról, ifj. Mészáros Lászlóról. 1945. jún.–1947. szept. között a Népjóléti Minisztérium politikai államtitkára volt. 1925–50-ben a budapesti Bethesda kórház, majd 1950–63 között a Csengery utcai kórház főorvosaként tevékenykedett.
Irodalom: RABINOVSZKY M.: Két modern magángyűjtemény, MMűv, 1934; BAKI M.: Emlékezés ~ műgyűjtőre, MV, 1968/8.
(Szatmári Gizella)
Németh István
műgyűjtő
(Budapest, 1962. szeptember 26.)
Fiatal gyűjtő, ennek ellenére gyűjtőkörökben ritka, szinte naprakész tájékozottsággal rendelkezik, egy-egy alkotó rövid periódusait is figyelemmel követi. 1992 óta gyűjt, a képzőművészek és műgyűjtők alkotta Vén Buda Baráti Kör tagja. Kezdetben a magyar gyűjtők körében szokványosnak tekinthető, klasszikus értékű festményeket gyűjtötte, javarészt a nagybányai iskola alkotói köréből. E munkák többsége mára elkerült gyűjteményéből. Alig egy-két év alatt kifejezetten a kortárs magyar képzőművészet alkotóinak művei felé fordult, mert mint megjegyzi: „nem találom izgalmas feladatnak olyan műveket gyűjteni, amelyeket a művészettörténet már legitimált, amelyekről tucatszám jelentek meg írások.” A megőrzött néhány klasszikus – Egry József, Szőnyi István, Paizs-Goebel Jenő, Czóbel Béla – alkotás sem képezi szerves részét műtárgykollekciójának – noha ritkaságszámba menő, valódi gyűjtői darabok –, inkább lakása polgári enteriőrjét hivatottak erősíteni.
A kortárs alkotások gyűjtésének kezdetétől napjainkig festőművész oeuvre-je hatott rá a legintenzívebben. Az életmű java, mintegy hatvan alkotás, jelentős főművekkel – Jelenések angyala II. –, köztük szoboralkotásokkal, gyűjteménye gerincét alkotják. A Kárpáti-kollekció alakításában eleinte Dr. Rácz István műgyűjtő segítette; gyűjteményéből, valamint a Vasilescu-gyűjteményből, egyéb gyűjtőktől több korai Kárpáti-munka is hozzákerült. A korai kortárs ~-gyűjteményben , és alkotásai is megtalálhatók voltak. A kilencvenes évek közepétől néhány más irányból jövő művész munkáival – Földi Péter, , , , , – tágult, árnyalódott, egyben markánsabbá is vált a műtárgykollekció, noha a gyűjtőkoncepció szinte változatlan maradt. ~ érdeklődése továbbra is azon alkotások felé fordult, amelyeket egyfajta redukált, szűkebb motívumhasználat jellemez, illetve azon alkotók felé, akik tulajdonképpen egyetlen munka mind tökéletesebb megalkotásán dolgoznak pályájuk egésze során. A ~-gyűjtemény gerincét alkotó mintegy tizenöt művészen túl több jelentős magyar képzőművész – , – is szerepel egy-egy fontosabb munkával.
Gyűjteménye szervező elve nem az egységességre törekvés. Nem kívánja az általa gyűjtött anyag különböző világképeit egyetlen keretbe szorítani, inkább a köztük lévő összekötő szálak hangulati, etikai, szellemi természetére helyez nyomatékot. A képzőművészekkel kialakított személyes, folyamatosan fenntartott jó kapcsolat révén igyekszik a jelentős műveket kiválogatni. Ezt segítik a rendszeres műterem-látogatások, utóbb a kiállítási kontrollok. Egy-egy fontosabbnak tartott oeuvre korai darabjait, alkalmi kitérőit is igyekszik megfelelőképpen reprezentálni kollekciójában. Gyűjtői metódusa jellegzetes: szenzibilitása révén inkább ráérez a kvalitásos munkákra, elsősorban nem a teoretikus, művészettörténeti rálátás vezeti választásaiban; viszont a hozzá kerülő képekről igyekszik minél többet megtudni: érdeklődéssel kutatja a képek történetét, indíttatásuk, születésük körülményeit. Egy adott alkotót mindig két-három munkával kezd el gyűjteni, hogy aztán már egy-egy darab fölött is biztonsággal ítélhessen. A gyűjtés során egyfajta etikai mérce betartására törekszik, a gyűjtemény nem az anyagi tehetősségről kíván árulkodni: egy-egy alkotótól nem minél több, hanem néhány kvalitásos főmű megszerzésére törekszik. Nem halmozza, hanem valóban gyűjti a képzőművészeti alkotásokat: szellemi értelemben vett munkája a gyűjtés. Kollekciója megőrzött gerince mellett folyamatosan cseréli-eladja a nála lévő munkákat – ha elfárad egy kép sugározta élmény, megválik tőle –, hogy helyükön újabb nívós darabok jelenhessenek meg. A kilencvenes évek végétől így kerültek gyűjteménye kísérleti blokkjába a NEMO képzőművészeti csoport (, , , ) tagjainak, illetve a szobrász nak és nak a munkái. A ~-gyűjtemény rangos példája annak, hogy a kollekcióvá szervezett képzőművészeti alkotások révén manifesztálódhat a gyűjtő személyisége is.
Irodalom: Balázs S.: Szellemi munkám a gyűjtés (kézirat), 2001.
Honlap: www.nemethcollection.hu
(Balázs Sándor)