A pesti belvárosi reáliskolában végzett, majd Haliczky Béla építész irodájában dolgozott. 1873-ban kőműveslegénnyé avatták. 1874-ben Hauszmann Alajos tanácsára a berlini Bauakademie-re ment, ahol 1878-ig Heinrich Strack és Richard Lucae tanítványa volt. Emellett 1875 nyarán a berlini Mezőgazdasági Múzeum építészeti tervein dolgozott. 1876 nyarán R. Lucae mellett a Borsig-palota építkezésén működött, 1878-ban a Hermann von de Hude és Julius Hennicke tervezte Central Hotel építésvezetője volt. Ugyanebben az évben egy nyári színház pályázatán I. díjat kapott, 1880-ban pedig berlini Kunstverein egyesületi házának pályázatán Schinkel-éremmel jutalmazták. 1881–85 között a budapesti Műegyetem ó-, közép-, és reneszánszkori tanszékén, ill. a tervezési és szerkesztéstani tanszéken oktatott. Ezzel párhuzamosan Hauszmann Alajos építészirodájában dolgozott, s csak 1885-ben nyitott önálló irodát. Korai éveiben általában bérházakat (Budapest,Viola utca 7.; 1892) fürdőépületeket (Herkulesfürdő; 1883) iskolákat (Nyíregyháza, ev. népiskola; 1892) templomokat (Segesvár, ref. templom; 1887) megyeházákat (Kolozsvár, megyeháza; 1896) tervezett. Ezek főként német és olasz reneszánsz stílusban épültek. Az ezredéves kiállítás történelmi főcsoportjára kiírt pályázat második fordulóját megnyerve sikeresen valósította meg azt az eredetileg Schickedanz Alberttől származó ideát, hogy a kiállítás épületei a magyar történelem építészeti hagyományait tükrözzék. ~ tervezte a történelmi főcsoport épületegyüttese mellett az ezredéves kiállítás több más épületét is. A századforduló környékén már szabadabban kezelte a történeti formákat, gyakran fordult az ókori keleti, egyiptomi, asszír építészet elemeihez. Ezen időszak alkotásai közt villák, bérházak mellett középületek, főként oktatási intézmények szerepelnek (kolozsvári Tudományegyetem, 1896–97, 1900–03). Művei közt nagy számban találunk pénzügyi, gazdasági épületeket, melyek a megrendelői igényeknek megfelelően megjelenésükkel is a megbízhatóságot, a stabilitást, a szilárdságot sugározzák (Tőzsdepalota, ma a Magyar Televízió székháza, 1899–1903; Osztrák–Magyar Bank palotája, ma Nemzeti Bank, 1900–05). 1911-ben az Osztrák–Magyar Bank bécsi székháza építőbizottságában szerepelt mint szakértő. Élete során többfelé utazott: 1881 első felében Olaszországban járt, 1906-ban Konstantinápolyban, Brusszában, Szíriában, Palesztinában tett utazásokat. 1928-ban New York-i utat tett, onnan hazafelé megbetegedett és Zürichben meghalt. ~ról tisztelője, Telcs Ede bronzplakettet (1925) és szobrot (1928, felállítva 1931, Városliget, Mezőgazdasági Múzeum előtt) készített. Számos bizottságnak és egyletnek volt a tagja, köztük a Műemlékek Országos Bizottságának. Írásai jelentek meg elméleti és gyakorlati problémákról, kollégái és saját műveiről, főként az Építő Ipar című folyóiratban.
Magyar V.: Alpár Ignác, Budapesti Építőmesterek Ipartestülete Évkönyve II–V. 1929–1934 • Gábor E.: Alpár Ignác, Magyar Művészet 1890–1919 (szerk.: Németh L.), Budapest, 1981. 195–197. • Gerle J.: A pénz palotái, Budapest, 1994.
A cikk lejjebb folytatódik.