A montreali UQAM-on (Université du Québec à Montréal) kezdi művészeti tanulmányait. A konceptuális beállítottságáról és dogmatikus design tanszékéről ismert iskolában ~ kitűnik groteszk alkotásaival. Miután meglehetősen keveset látogatja a montreali egyetemet, átiratkozik a New York-i Columbia Universityre, s itt szerzi diplomáját 2001-ben. Egyéni kiállításait 2003-ban a montreali Galerie Optica és Galerie SKOL, 2002-ben Clear Structures for a New Generation [Tiszta szerkezetek egy új generáció számára] címmel a New York-i Ten in One Gallery rendezi meg. Szerepel 2003-ban az isztambuli, 2004-ben a whitneyi biennálén, kiállít Párizsban és New Yorkban. 2005-ben Peter Doig, Laura Owens, Uwe Henneken, Kaye Donachie, Karen Kilimnik, Justine Kurland és David Thorpe mellett részt vesz a frankfurti Schirn Kunsthalléban rendezett Ideal Worlds – New Romanticism in Contemporary Art [Ideális világok – Újromantika a kortárs művészetben] c. kiállításon. A New York-i Central Park északi részén, bukolikus környezetben látható két hatalmas farkasemberfejet ábrázoló, plexi dobozba helyezett alkotása – a kortárs szobrászat meghökkentő példája.
Az ezredforduló művészetének egyik jellemző iránya a romantikához való visszanyúlás. Az újromantika a hagyományos festészet mellett a posztmodern eszközeit – pl. a fotót és az installációt – is felhasználva válik vágyak és félelmek, az intimitásra, biztonságra való törekvés kifejezőjévé. Az újromantikusok műveiben azonban az idilli, földöntúli, mesés világ utáni sóvárgás mellett tetten érhető ezek elérhetetlenségének tudata, az árnyék, a kísértetiesség és a melankólia is.
~ a romantika szellemét pop-kulturális vonatkozásban idézi meg: szoboralakjait a hollywoodi B-kategóriás filmek szereplőiről mintázza. Tükrök, műanyag, üveg és a színpadi világítás segítségével sötét, drámai tereket hoz létre, s ezekben jelennek meg, ill. tükröződnek nagy gonddal megformált, groteszk szobrai. Installációi a tudatalatti labirintusába kalauzolják a nézőt. A megtévesztésig realisztikus szobrai és színpadszerű beállításai, melyek gótikus oltárokra, archeológiai múzeumok vitrineire vagy éppen építészeti modellekre emlékeztetnek, hátborzongató anyagszerűséggel ruházzák fel az adott történetet. Installációi gyakran több szintből és tükrökkel körülvett sírkamraszerű enteriőrökből állnak. Ez a szerkezeti felépítés egyfajta térbeli hierarchiát érzékeltet az általa teremtett mitikus lények – farkasemberek és más szörnyek – között. A szobrokat virágok, ékszerek, értékes tárgyak és kristályok díszítik. A tükrök a fényvisszaverés, ill. fénytörés, a tárgyak helyének megváltoztatása által átszellemítik tereit, az ember racionalitás és irracionalitás között őrlődő tudatalattijának képzetét keltik.