Mestere: Réti István. 1926: Csernoch-díj; 1988: Szentendre város díszpolgára; 1995: a Magyar Köztársaság Kiskeresztje. A KÉVE tagja; A Szentendrei Festők Társasága egyik alapítója (1928). Pályája elején szentendrei tájképeket festett a nagybányai plein air szellemében. A két világháború között mint portréfestő vált ismertté, a felső középosztály és az arisztokrácia ismert alakjairól festett arcképeket. E korszakának kiemelkedő darabja a Paizs Goebel Jenőről és Barcsay Jenőről készített kettős portré (Két festőbarátom, 1935), amelyen a pszichologizáló portré mélységéig jut el. A 30-as évek végén megérinti az újklasszicizmus. 1938-ban balatoni ösztöndíjasként számos balatoni tájképet festett. Az 50-es évektől haláláig zsánerképek, tájak, utcarészletek jellemzik pályáját a dekoratív naturalizmus szellemében.
Irodalom
HAULISCH L.: Szentendrei festészet, Budapest, 1973
HANN F.: Egy festő naplója - ~ visszaemlékezése a szentendrei festészet kezdeteiről - 1926-1947, Budapest, 1966.
Film
CHIKÁN B.: ~ portré, MTV, 1995.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1985 • ~ retrospektív kiállítása, Szentendrei Képtár, Szentendre
1994 • ~ festményei, Műhely Galéria, Szentendre.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1979-1990 között valamennyi Pest megyei, ill. Szentendrei Tárlat, Képtár, Szentendre
1983 • Szentendrei Festészet, Ankara, Athén.