1925: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Olgyay Viktor, Vaszary János. 1926-tól Párizsban dolgozik, Franciaországban él. Főleg könyvillusztrációkat készített. Ravennai tanulmányai hatására mozaikokat is készített. Ilyen technikával kidolgozott nonfiguratív munkáit a párizsi Galerie Arnaud-ban mutatta be 1954-ben.
Bővebb életrajz
1920–1925 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János és Olgyai Viktor voltak a mesterei. 1923-ban elnyerte a Szinyei Társaság ösztöndíját. Tagja volt az UME nak. Hosszabb ideig Rómában tanult, majd 1926-ban Párizsban telepedett le. 1927-től rendszeresen kiállított a Salon d’Automne-on. Magyarországon realista csendéleteket, balatoni tájképeket, Franciaországban pedig a harmincas évek elején figuratív, kubizáló festményeket készített. A harmincas évek második felétől Saint-Tropez-ban élt, ahol a környék természeti szépsége szintén sok tájkép megfestésére ihlette.
A háború kitörésekor mint ellenséges ország állampolgárát Korzikára internálták. 1945 ben kezdett érdeklődni a mozaikkészítés iránt, amelynek technikáját Ravennában töltött hosszabb tartózkodása során, a Szent Márk-bazilika restaurálóitól sajátította el magas szinten. 1949-ben a chicagói Findlay Galleryben mutatta be első mozaikjait. Az ötvenes évek kezdetétől hosszú időn át ez lett elsődleges kifejezőeszköze. Egyik szép mozaikmunkája díszíti Sainte-Maxime-ban az avenue Charles de Gaulle 24. szám alatti villát. 1952-ben avatták fel a Párizstól kilencven kilométerre fekvő Chateau-Thierryben a Si tous les gars du monde pouvait se donner la main (Ha a világ minden fickója kezet tudna nyújtani egymásnak) című, első nagyméretű mozaikképét. 1956-ban két, ugyancsak monumentális méretű mozaikja az akkori dél-rodéziai Salisbury múzeumában kapott helyet. Hosszabb ideig együttműködve Dondelle francia építésszel, több franciaországi középület mozaikdekorációját készítette el. 1954-ben Párizsban a Galerie Arnaud-ban kiállítást is rendeztek ezeknek a munkáinak a makettjeiből.
A negyvenes évek végétől kifejezésmódja mind mozaikjai, mind festményei esetében absztrakttá vált. Foglalkozott színházi díszletekkel és könyvillusztrációkkal is. Legkeresettebb munkái közé tartozik az a hatvannégy rézkarccal illusztrált, Villon balladáit tartalmazó könyv, amelynek mozaikszerű kompozícióval díszített művészi kötése is az ő munkája (Les Ballades de testament, Ed. La Cigogne, 1931). Az ő rézkarcai gazdagítják többek között Arisztophanész Lysistratáját (Ed. de la Cigogne, 1932, negyven rézkarc), F. Rabelais Gargantuájának 1934-es kiadását (Ed. de la Cigogne, negyvenegy rézkarc), Dante Infernóját (Pokol, Ed. de la Cigogne, 1938, ötvenöt rézkarc), valamint Marcel Brion La Reine Jeanne (Jeanne királynő) című könyvének első kiadását (Ed. Société des Bibliophiles de Provence, 1936, harmincnégy rézkarc) is.
A cikk lejjebb folytatódik.