Apja Beck Ö. Fülöp szobrász, testvére Beck Judit festő. Először apjánál, majd 1929-1933-ig Kisfaludi Strobl Zsigmondnál, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1929-ben rövid ideig Anton Hanak volt a mestere Bécsben. 1930-ban Georg Kolbénál Berlinben folytatott tanulmányokat. 1934: a Szinyei Társaság díja a IX. Tavaszi Szalonon; 1943: a Szinyei Társaság nagydíja; 1947: a Szinyei Társaság díja; 1949: Kossuth-díj; 1950: Munkácsy-díj. 1929-1931 között többszört járt Bécsben és Berlinben. Kepes György révén kapcsolatba került német avantgárd művészekkel. Baloldali beállítottsága miatt egy év börtönre ítélték és 1933-ban kizárták a főiskoláról. 1945-től számos funkciót töltött be a művészeti életben. Egyik szervezője a Magyar Képzőművészek Szabadszervezetének, melynek 1947-ig főtitkára, majd alelnöke volt. Tagja volt a Művészeti Tanács Képzőművészeti Szaktanácsának. 1946-ban Kmetty Jánossal megalapította a Derkovits Kollégiumot, mely a Magyar Képzőművészeti Főiskolára fel nem vett munkás és paraszt származású fiatalok főiskolai felkészítésére alakult. 1946-1947-ben az intézmény igazgatójaként dolgozott. 1948-tól a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára. 1952-ben beválasztották a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének elnökségébe. 1957-től Franciaországban élt. 1965-ben műtermet kapott a Cité des Arts-ban, 1973-ban a Párizs melletti Clamart-ban telepedett le. 1959-től számos tanulmányúton volt. Tagja volt a Képzőművészek Új Társasága-nak, a Szinyei Társaságnak. 1934-től állította ki alkotásait. Korai művei jórészt elpusztultak. Nagyobb plasztikái a neoklasszicizmus formai megoldásai és az expresszív kifejezés ötvözésére törekedtek. A 40-es években született kisbronzai, érmei, expresszív mintázású, feszes kompozíciók. 1945 után több monumentális szobrát állították föl, melyek eltérnek a kor sematikus igényeitől. Itthoni korszakára a pszichikailag érzékeny karakterportrék is jellemzőek. Párizsi emigrációja kezdetén eleinte éremművészként aratott sikereket. Franciaországi korszakában nem tért vissza magyarországi művei zártabb formanyelvéhez. Stílusa az expresszivitás felé fordult. Kevés figurális művet alkotott, csak sejteti az alakot, vagy tárgyat. Legtöbb szobrára a frontális, de nem zárt kompozíció jellemző, melyek egymásra torlódó, egymás mellé rendelődő formákból épülnek föl. A plasztikák izgatott mintázásúak, felületük roncsolt. Tematikailag konkrét tragikus történelmi fordulópontoknak, vagy szimbolikus eseményeknek állít emléket műveiben (1956, harc, bukás, menekülés, remény stb.). Visszatérő motívuma az architektonikus szimbólumok plasztikai átírása. Jelentősek maszkra utaló arc-szobrai és monumentális művei.
Irodalom
NÉMETH L.: (kat., bev. tan., Csók Képtár, Székesfehérvár, 1990, irodalommal)
SZABÓ J.: Fehérvári kiállítások I. (~ kiállítása), Beszélő, 1990. szeptember 22.
Bővebb életrajz
Édesapja, Beck Ö. Fülöp mellett kisgyerekként ismerkedett meg a szobrászattal. Kézügyességén kívül zenei érzéke is korán megmutatkozott. Zongorázni tanult, koncerteket látogatott, és különösen Bartók Béla zenéjének csodálója volt, a zenei pálya mégsem vonzotta igazán. A szobrászatot választotta, de több későbbi szobrán is felfedezhető a zene hatása. 1929-ben beiratkozott a budapesti Képzőművészeti Főiskolára. Mestere, Kisfaludi Stróbl Zsigmond munkáit nem szerette, és tanítása sem elégítette ki, ezért még ebben az évben Bécsbe ment, ahol rövid ideig Anton Hanáknál tanult, majd onnan Münchenbe, azt követően Berlinbe folytatta útját. 1930-ban Georg Kolbe mellett dolgozott, de fejlődése szempontjából az volt a legfontosabb, hogy ekkor megismerkedett Kepes Györggyel, aki bevezette őt a német avantgárd művészek körébe.
Külföldi tartózkodása idején rajzai eladásából tartotta fenn magát. Hazatérése után nem sokkal, 1933-ban baloldali tevékenysége miatt egyévi börtönbüntetésre ítélték, és kizárták a főiskoláról. Már korai alkotásai is új színt hoztak a magyar szobrászatba. 1934-ben, a Nemzeti Szalonban rendezett Tavaszi tárlaton elnyerte a Szinyei Társaság fiatal művészek számára kiírt pályázatának díját, és tagja lett a KUT-nak. 1935-ben gróf Batthyány Gyula, Detre Szilárd, Paizs- Goebel Jenő, gróf Széchenyi Irma és Tóth B. László társaságában az Ernst Múzeumban állított ki. 1937-ben egyik szobrával díjat nyert a KUT kiállításán. 1942–1943-tól kapcsolatban volt a Szocialista Képzőművészek Csoportjával. Az 1943-as Nemzeti Szalonon rendezett kiállítás újabb elismerést hozott számára: kétalakos Kettő című szobrával, amelyről Kállai Ernő is elismeréssel írt a Pester Lloyd 1943. december 21-i számában, elnyerte a Szinyei Társaság nagydíját.
1944-ben, a német megszálláskor menekülni kényszerült Budapestről. A rózsaszentmártoni szénbányában dolgozott hamis név alatt. 1945. január 31-én, néhány nappal Budapest felszabadulása előtt, Beck Ö. Fülöp egy bombatalálat során meghalt. A tragikus esemény mélyen megrázta az apát és egyben mestert elveszítő művészt. Ebben az időszakban született az ellenállóként elesett horvát költőt megörökítő, megrázó erejű szobra, A haldokló Ivan Kovacsics. A felszabadulás után nagy buzgalommal látott hozzá elképzelése megvalósításához: egy, a tehetséges munkás- és parasztszármazású fiatalok művészeti képzését szolgáló iskola létrehozásához. 1946-ban huszonnégy tanuló részvételével, a NÉKOSZ-mozgalom keretében létrejött a Derkovits Kollégium. A Kollégium 1949-ig működött, ekkor a hatóságok feloszlatták, őt pedig kinevezték a Képzőművészeti Főiskola tanárává. Bár a Kollégium bezárása komoly csalódást okozott számára, továbbra is hitt a kommunista rendszerben. Részt vett a hivatalos kiállításokon, valamint állami megrendelésre Mikus Sándorral és Kerényi Jenővel elkészítette a Szabad Nép Sajtószékházának domborművét (1948–1950), majd a Csepelen felállított Olvasó munkást. 1952-ben az angyalföldi József Attila téren helyezték el egész alakos József Attila-szobrát. Bartók Béla 1954-es portréja először a Zeneakadémiára, később a Bartók Emlékházba került. (Bartókról már 1939-ben is mintázott portrét – saját közlése szerint ő volt az egyetlen szobrász, akinek a zeneszerző hajlandó volt modellt ülni.)
Beck az ötvenes években a pártállam megrendelésére dolgozott, majd 1957-ben elhagyta Magyarországot, és Franciaországban telepedett le. Megérkezése évében megrendelést kapott az Hôtel de la Monnaie de Paris-tól (Állami Pénzverde) egy érem elkészítésére, aminek már Magyarországon is kiemelkedő mestere volt. 1958-ban alkotta meg Pablo Casalsportréját, amely a mexikói Állami Zeneiskolába került. Ugyanebben az évben rendezte első párizsi kiállítását barátja, Szenes Árpád műtermében. Következő egyéni kiállítására 1963-ban, a Galerie Lambert-ben, 1964-ben pedig már a brüszszeli Palais des Beaux-Arts-ban került sor. Rendszeres résztvevője lett a Salon de la Jeune Sculpture-nek, a Salon des Comparaisons-nak, és számos nemzetközi éremkiállításon szerepelt, többek között Rómában, Madridban, Torontóban, Prágában, Londonban, Helsinkiben és Budapesten.
Művészetében a franciaországi évek döntő változást hoztak. Clamart-i műtermében (83, rue de Fontenay) a korábbi, expresszív figurális szobrok helyett absztrakcióba hajló, az alakot, emberi, állati figurát vagy tárgyat csak sejtető, több elemből épülő kompozíciói születtek. Míg azelőtt inkább kőből, márványból, gránitból készültek alkotásai, addig 1967-től gyakran használt fémet, rozsdamentes acélt, rezet és bronzot is. 1969 ben elkészítette közeli barátja, Saint-John Persebronzmaszkját, amelynek reprodukciója 1972-ben a költő verseskötetének címlapjára került. Az 1968-as prágai eseményeket követően, 1970-ben született A la mémoire de Jan Palach című alkotása, amelynek egyik példánya, több más művével együtt, a Musée d’Art et d’Histoire de la Ville de Meudonban található. A Clamart-ral szomszédos Meudonban utca is viseli Beck András nevét. 1984-ben avatták fel New Yorkban Bartók-kútját, amelynek egy másik példánya Genfben, a Bartók téren áll, egy harmadik pedig 1990-ben Székesfehérvárra került. A Magyar Nemzeti Múzeum számos érmét és plakettjét őrzi. Két köztéri munkájának, a Clamart város számára készített Arbre de Vie-nek (Életfa) és a Párizs tizenhatodik kerületi Konzervatóriuma elé szánt Bartók-kútnak a befejezéséhez érkezett, amikor még senki sem gondolta, hogy ezek lesznek utolsó alkotásai. 1985. december 9-én lakásáról távozva figyelmetlenül lépett le az úttestre, és egy autóbusz halálra gázolta.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1955 • Fényes Adolf Terem, Budapest
1958 • Szenes Árpád műterme, Párizs
1963 • Galerie Lambert, Párizs
1964 • Palais des Beaux Arts, Brüsszel • G. De Drie Hendricken, Amszterdam
1969, 1971 • Galerie ARPA, Párizs
1975 • Gallery Babeth Cohen, New York
1978 • Galerie Casenave, Párizs
1978 • Musée de la Monnaie, Párizs
1982 • BP Building, Antwerpen • BP. Galerie, Brüsszel
1984 • Galerie Plexus, Chexbres (CH) • L’Union de Banques, Párizs
1985 • Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris, Párizs
1990 • Csók Képtár, Székesfehérvár (kat.) • Österreichische Galerie, Bécs.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1934 • IX. Tavaszi Szalon, Nemzeti Szalon, Budapest
1935 • CL kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest (nagyobb anyaggal)
1937-től • a Képzőművészek Új Társasága kiállításai, Nemzeti Szalon, Budapest
1938 • Modern magyar kisplasztika, Tamás Galéria, Budapest
1940 • Mai magyar kisplasztika, Tamás Galéria, Budapest
1942 • Művészet szabadságáért, Vasmunkások Székháza, Budapest
1943 • 99. csoportkiállítás, Nemzeti Szalon, Budapest
1944 • A magyar művészet ötven éve, Fővárosi Képtár, Budapest
1945 • Képzőművészetünk újítói Nagybányától napjainkig, Fővárosi Képtár, Budapest
1948 • Száz magyar művész alkotásai, Fővárosi Képtár, Budapest
1949 • Tíz magyar festő és szobrász, Musée d’Art Moderne, Párizs • Magyar érem- és plakettművészet 1800-tól napjainkig, Fővárosi Képtár, Budapest
1950 • 1. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1952 • Arckép kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
1954 • Magyar kisplasztikai és grafikai kiállítás 1800-1954, Ernst Múzeum, Budapest
1955 • Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok, Budapest
1955-től • 6. Országos Képzőművészeti kiállítás, Herman Ottó Múzeum, Miskolc
1957 • A XX. sz. magyar művészete. I. Konstruktív törekvések, Nemzeti Szalon, Budapest
1957, 1959, 1961, 1963, 1965, 1967, 1969, 1971, 1973, 1975, 1977 • FIDEM nemzetközi éremkiállítás, Párizs • Bécs • Róma • Madrid • Athén • Róma • Prága • Köln • Helsinki • London • Krakkó, Budapest
1959-től • Salon de la jeune sculpture, Párizs
1966 • Magyar szobrászat 1920-1945. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár
1977 • Magyar művészet 1945-1949. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár
1981 • Az ötvenes évek. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár
1982 • Tisztelet a szülőföldnek. Külföldön élő magyar származású művészek II. kiállítása, Műcsarnok, Budapest
1987 • Réalités Nouvelles, Grand Palais, Párizs
1988 • József utca 37., Józsefvárosi Kiállítóterem, Budapest • A Beck család, Városi Galéria, Pápa.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
Türr István Múzeum, Baja.
