David Beery 1951. július 9-én született Nyírbéltelken, ahonnan 1954-ben Nyírmihálydiba költöznek. Családja nagy szegénységben élt, kemény harcot vívtak a megélhetésért, ezért ő is rendszeresen besegített a mezőgazdasági napszámos munkába. 16 évesen Budapestre megy dolgozni. Minden munkát elvállal, ami adódik, közben hegesztést és férfi-női divatszabóságot tanul. 1975 decemberében egy régóta sürgető belső parancs hatására kezd festeni. Két hónap múlva megmutatja munkáit egy debreceni festőnek, aki szárnyai alá veszi. Évekig dolgoznak együtt, majd – a szakma mélyebb megismerésére vágyva – Pongor Beri elismert művésztelepeket, szabadiskolákat látogat, ahol nagyhírű mesterek segítik a fejlődését. Első jelentős bemutatkozása 1979-ben volt Budapesten, majd vidéki és külföldi kiállítások következtek. A rendszeres, elmélyült munka és tanulást követően viszonylag hamar megtalálta festői önkifejeződésének egyéni eszközeit. Az 1980-as években az államrendőrség igyekszik művészi kibontakozásában gátolni, ám a meghurcoltatások, koholt vádak és hatósági eljárások nem érik el a céljukat. 1987. november 7-én várandós feleségével és egyéves kislányával Németországba disszidál. A célállomás egy olyan ország volt, „ahol már nincsenek vasfüggönyök, ahol lélek és szellem könnyedén a magasba szállhat”. 1990 januárjában tért vissza Magyarországra, azóta Nyírmihálydiban él. Számos alkalommal állított ki a fővárosban, és országszerte, illetve Párizs, Schwenningen, New York, Gent, Washington, Tel Aviv és Tokió kiállítótermeiben.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1979 ● Budapest
1996 ● Életmű-kiállítás, Budapest
Válogatott csoportos kiállítások
Csoportos kiállítások
2007 ● Az emlékezés színes álmai, vándorkiállítás, Peking;
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
2008, 2009 ● Az emlékezés színes álmai, vándorkiállítás, Szolnok;
Eger; Pécs; Salgótarján; Miskolc; Szekszárd
A cikk lejjebb folytatódik.