Autodidakta művész. Budapesten él. 1975-től vesz részt aktívan az avantgárd művészeti életben. 1977-től a Leninvárosi Kísérleti Műhely, 1978-tól a Fölöspéldány csoport tagja. Könyv- és hanglemezborítókat, utcai plakátokat tervez. Festményein újságokban megjelent fotókat másol le felnagyítva, átértelmezve. Szerzőként és előadóként részt vesz az avantgárd zenei életben. Az Új Hölgyfutár c. művészeti magazin szerkesztője, designere. 2011-ben Munkácsy Mihály-díjjal tüntették ki.
Ma hajnalban, kéthónapos betegség után 63 éves korában elhunyt Bernáthy Sándor, a magyar kortárs művészet egyik neves alakja. Előbb képzőművészként tevékenykedett, majd zenei pályafutását az A. E. Bizottság alapító tagjaként kezdte, később meghatározó szerepet töltött be a hazai elektronikus tánczenei kultúra fejlesztésében. A kilencvenes években ő szervezett először technosátrat a Szigetre, fiával improvizatív elektronikus live actekkel lépett fel, és emblematikus szórakozóhelyek létrehozása is a nevéhez köthető. Több lap művészeti vezetője és szerkesztője volt, munkásságát 2011-ben Munkácsy-díjjal ismerték el.
Bernáthy Sándor pályafutását a hetvenes évek közepén autodidakta festőművészként kezdte, de már ekkor több szállal kötődött az alternatív zenei élethez, plakátokat és lemezborítókat tervezett, többek között ő készítette az ős-Bikini nagylemezeinek borítóit is. Első képzőművészeti kiállítása 1981-ben a Fiatal Művészek Stúdiójában volt látható.
Konkrét zenei pályafutását 1980-ban a máig legendás A.E. Bizottság alapító tagjaként kezdte, amiben gitározott, általában direkt hamisan. Innen való távozása után többek között a Doktor Újhajnal, a Matuska Silver Sound és a Konnektor együttesekben is részt vett.
Bernáthy későbbi munkásságával is maradandót alkotott, túlzás nélkül a hazai elektronikus zenei élet, a magyar techno egyik ősatyjának számít. Love Barikád néven ő szervezett először a Sziget Fesztiválra technósátrat a kilencvenes években, fiával, Bernáthy Zsigával pedig létrehozta a Bernáthy & Son nevű formációt, amit az egyik első hazai elektronikus live actként szokás számon tartani. Improvizatív techno produkciójukkal egészen haláláig léptek fel elsősorban hazai, és időnként külföldi elektronikus zenei eseményeken (a fenti képen is együtt láthatók).
Egykor az Új Hölgyfutár című lap szerkesztője és művészeti vezetője volt, majd a kilencvenes években szintén fiával közösen készítették a a Gépszava című, elsősorban a technokulutára fókuszáló művészeti magazinjukat.
Nevéhez köthető több meghatározó budapesti szórakozóhely, így az óbudai Supersonic Technikum, majd 2004-ben a Vörös Yuk és Kék Yuk klub megalapítása is.
Rendszeres szereplője volt a hazai elektronikus zenei kultúrával foglalkozó dokumentumfilmeknek, mindig kíváncsiak voltak a véleményére. Így többek között szerepelt Füstös Zsolt Az egyén diadala című munkájában, valamint Papp Gábor Zsigmond a Partik népe című filmjében is, ezekből is láthatók részletek a poszt végén található videókban. 2010-ben az Index Kell a mély a technóhoz címmel közölt róla egy hosszabb cikket. (Index)
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1979 • Csepeli Papírgyár Ifjúsági Klubja [Bukta Imrével és Lugossy Lászlóval]
1980 • Stúdió Galéria, Budapest
1982 • Ifjúsági Ház, Szeged
1983 • Ferencvárosi Galéria, Budapest • Községi Könyvtár, Zalaszentmihály
1984 • Műegyetem M. Galéria, Budapest
1986 • Velinszky L. Ifjúsági és Úttörőház, Székesfehérvár
1989 • Lágymányosi Közösségi Ház, Budapest
1991 • Antihistory – 10 igaz plakát (1979-1986), avagy úgy látszik a „három T”-ből nekem a tűrés marad, Liget Galéria, Budapest
1993 • Vigadó Galéria, Budapest
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1978 • Stúdió – Jubileumi kiállítás 1958-1978, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1980 • Stúdió ’80, Műcsarnok, Budapest
1982 • Többféle realizmus, Fészek Galéria, Budapest
1983 • Szegedi Táblaképfestészeti Biennálé • Stúdió ’83, Ernst Múzeum, Budapest
1986 • Idézőjelben, Csók Képtár, Székesfehérvár.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.