Debrecenben Bosznay István, 1910-től Técsőn és Münchenben Hollósy Simon volt a mestere. 1911-1915: Állami Iparművészeti Iskola, München. 1937: Ember tragédiája, párizsi világkiállítás aranyérme. 1915-ben Párizsban tett tanulmányutat, 1922-ben a pécsi művésztelepen. 1918-1925 között megosztotta idejét Budapest és Debrecen között. 1925-ben Párizsban, 1950 körül Boulogne sur Seine-ben telepedett le, itt hozta létre kiállítótermét. A bábjátszással már Münchenben megismerkedett. 1919-ben Rónai Dénessel Wayang játékokat készítettek, amelyeket Budapesten a Belvárosi Színházban és országszerte bemutattak. 1929-ben Párizsban megalapította az Arc-en-Ciel (Szivárvány) bábszínházat, amelynek Kolozsváry Zsigmond (S. Kolos-Vary), Huszár Imre, Csáky József, André Kertész voltak munkatársai. Megalakították az UNIMÁ-t, a bábosok szövetségét és megrendezték annak első konferenciáját. A háború idején Valencay-ban is létrehozta bábszínházát. 1950 után Párizsban újjászervezte bábszínházát, amelyet 1958-ig tartott fenn. Leghíresebb előadásaik: A halász és a hold ezüstje (Balázs Béla után), Divatbemutató, Szívek, ha találkoznak. Rajzain, metszetein vidéki embereket jelenített meg kedves, groteszk pózokban. Kései Szajna-parti jelenetei, tájképei sajátos technikával: a pergamen alapon „bekaparással” és színes tussal készültek.
Irodalom
MÓDY GY.-MENYHÁRT J.: (kat., bev. tan., Debrecen, 1962)
FRANK J.: ~ kiállítása, Művészet, 1961/12.
BELITSKA-SCHOLTZ H.: Vásári és művészi bábjátszás Magyarországon 1945-ig, Budapest, 1974.
MÓDY GY.: Debrecentől Párizsig és vissza. Beszélgetés ~val, képzőművészeti írások, Debrecen, 1978
LŐRINC L.: Egy hajdani szivárvány színei (~ párizsi bábszínháza), Művészet, 1991/ 1-2.
SZ. KÜRTI K.: ~ (1893-1967) a festő és bábművész, Debrecen, 1988. augusztus 26.
SZ. KÜRTI K.: Debrecen képzőművészete 1919-1945, Debrecen, 1986.
Bővebb életrajz
Münchenben Hollósy Simonnál és a város iparművészeti iskolájában tanult. 1918-ban visszatért Magyarországra, és ettől kezdve Budapesten, Debrecenben és Pécsett dolgozott. Már a tízes évek végén komolyan foglalkozott bábművészettel, 1919-ben Rónai Dénessel közösen megalakította a Wayang-játékok bábszínházat, és Szokolay Bélával létrehozta a Művészi Bábjátékok Baráti Körét. Eközben a festést sem hanyagolta el, rész vett a KUT és az UME tárlatain, ez utóbbinak alapítótagja volt, és képeiből egyéni kiállításokat is rendezett. 1924-ben a Belvedere Szalonban volt önálló tárlata, és naplója tanúsága szerint, ugyanabban az évben Abbáziában negyven grafikáját és néhány olajfestményét mutatta be.
1925-ben Debrecenben, a Kereskedelmi Társulat dísztermében állított ki, és még abban az évben Párizsba települt. Kezdetben iparművészeti tárgyak, paravánok, lámpaernyők készítéséből élt. „Marhahólyagból készült lámpaernyőit Párizs legelőkelőbb lakberendezőinek kirakatában láthatjuk s lámpaernyő ötleteit ma már mindenfelé utánozzák” – írta róla Bor Pál.
1926-tól rendszeresen részt vett a Salon des Indépendants-on, ahol tereferélő kofákat és más debreceni vásári jeleneteket ábrázoló zsánerképeivel aratott sikert. 1928-ban szerepelt a 25 éves jubileumát ünneplő Salon d’Automne-on. A festészetet azonban egyre inkább háttérbe szorította a bábozás, valamint saját, egyre népszerűbbé váló bábszínházának, az Arc-en-Cielnek (Szivárvány, 1925–1941) vezetése. Sikeréhez nagymértékben hozzájárult, hogy olyan munkatársakkal dolgozott együtt, mint Walleshausen Zsigmond, Detre-Dietmann Szilárd (aki később önálló bábszínházat alapított), valamint rokona, A. Tóth Sándor, és olyan kiváló művészek működtek közre a díszletek és bábok tervezésében-kivitelezésében, mint Beöthy István, Csáky József, Fried Tivadar, Huszár Imre, Koffán Károly, Kolozsvári Zsigmond, Anton Prinner és Marie Vassilieff. Blattner Boulogne-Billancourt-ban élt (allée des Pins 3), Lipchitz és Miestchaninoff szomszédságában.
Tagja volt a Société des Beaux-Arts de Boulogne-Billancourt-nak (BoulogneBillancourt-i Képzőművészeti Társaság). 1933-ban és 1934-ben breton halászokat, boulogne-i utcai jeleneteket ábrázoló festményeivel szerepelt a városi Foire-Exposition-on (Vásár és Kiállítás), 1935-ben pedig tengeri tájképével a 1er Salon officiel des Beaux-Arts-on (Első Hivatalos Képzőművészeti Szalon).
A háború alatt Valenciennes-be költözött, majd onnan visszatérve haláláig újra Boulogneban élt. Első feleségét, Sulyok Helén festő- és iparművészt, aki szintén részt vett az Arc-enCiel munkájában, a háború alatt elveszítette. Amikor 1967-ben, negyvenévi távollét után hazalátogatott szülővárosába, váratlanul elhunyt. Debrecenben temették el. Párizsban maradt bábjait felesége megsemmisítette, festményeinek java része eltűnt. Egy boulogne-i utcarészletet megörökítő festményét a Musée des Années ’30 őrzi, és a debreceni Déri Múzeumba is kerültek munkái.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1912, 1924 • Keresk. Társulat, Debrecen
1924 • Belvedere 24. kiállítás, Budapest
1961 • Kulturális Kapcsolatok Intézete Kiállítóterem, Budapest
1962 • Déri Múzeum, Debrecen (kat.).
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1929, 1931, 1937 • Függetlenek Szalonja, Grand Palais, Párizs.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Bábjai a müncheni bábszínházban és az OSZMI-ban, több száz, bábjátékait reprezentáló diapozitívja, festményei a Déri Múzeumban, Debrecenben találhatók.
