1918-ban a budapesti Tudományegyetem Jogi Karán kezdte meg tanulmányait, ezzel egyidejűleg járt Iványi Grünwald Béla festőiskolájába is. 1923-ban Párizsba ment, és a Julian Akadémián tanult tovább. Hazatérte után még Barta Ernőnél tanult rövidebb ideig. 1924 óta szerepelt a Műcsarnok és Nemzeti Szalon kiállításain. 1927-ben, majd 1929-ben Itáliában járt tanulmányúton. Ez időben készült képein elsősorban régi városrészeket örökített meg. 1929-ben rendezték meg első önálló gyűjteményes kiállítását a Nemzeti Szalonban. 1930-ban képével szerepelt a XVII. Velencei Biennálén. Az 1950-es évek elejétől az MNMA egyik osztályvezetője volt. Legkedveltebb technikája az akvarellfestés volt. A II. világháborút követően, dokumentatív értékkel is bíró vízfestménysorozatot készített a szétbombázott Budapest épületeiről és az újjáépülő hidakról. A városképeken kívül a természetábrázolás állt közel hozzá. Képeit jó kompozíciós érzékkel építette fel, és a látványt visszafogott színekkel adta vissza.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1959 • Csók Galéria, Budapest
1972, 1979 • Derkovits Terem, Budapest
1980 • Művelődési Ház, Szekszárd
1984 • Mednyánszky Terem, Budapest
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Bonyhád (emlékház), Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.
