Bányászként dolgozott. 1946 után kezdett el művészettel foglalkozni a Bányász Képzőművészeti Szabadiskolában. Első mestere Balázs István szobrász volt.
1950-55: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Szabó Iván, Beck András, Pátzay Pál. 1956-59: a Százados úti művésztelepen kőszobrászattal foglalkozott. 1959-77: Tatabányán rajztanítóként működött. 1972-ben rendezték meg első önálló kiállítását Tatabányán. Elsősorban büsztöket, domborműveket, érmeket alkotott. Kedvelt anyaga a fa, de készített plasztikákat kőből, bronzból, márványból, terrakottából is. Alkotásain a nagy mesterségbeli tudással mintázott emberi alak a kifejezés fő hordozója. Portrészobrászként is jelentős. Legtöbb köztéri alkotása Tatabányán látható. 1983: elkészíti a Verebély László és a Liska József-díjak érmeit. 1989: tervet készít a Tardosbányai II. világháborús hősi emlékműhöz. Ezt a munkát több hasonló követte a 90-es évek elején.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1972, 1977, 1978, 1993 • Néph., Tatabánya
1975, 1988 • Városháza, Mettersburg
1976 • Művelődési Ház, Környe
1977 • Fényes Adolf Terem, Budapest
1980 • Művelődési Ház, Bicske
1987 • Kuny Domonkos Múzeum, Tata (kat.) • Vár, Tata
1988 • Városi Művelődési Ház, Oroszlány.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Magyar Elektrotechnikai Múzeum, Budapest