A kőfaragás alapjait még szülőhelyén elsajátította, ahol ifjúként sírkőfaragással foglalkozott. 1931-38: a budapesti Iparrajziskolában tanult tovább, mesterei: Vesztróczy Manó, Fülöp Elemér. 1938-tól Pestszentlőrincen élt. 1941-ben szerepelt először csoportos kiállításon. Művészi kifejezőereje mélyen népi gyökerű. Legkedveltebb anyaga a kő volt. Szobrait gyakran – elhagyva az előkészítő agyagmintákat – közvetlenül a kőbe faragta. Jelentős számban kerültek ki vésője alól karakteres paraszt- és munkásszobrok, kisebb számban portrék, állatfigurák. Köztéri plasztikákat is faragott. Kisméretű szobrait az erőteljes, zárt, tömbszerű formák jellemzik. Alakjai – a néha statikusnak tűnő beállítás ellenére is – belső dinamizmussal telítettek. Fontos volt számára a kövek polikrómiája, a kőanyag színét mindig a kifejezés szándékának megfelelően választotta ki. Portrészobrai mellett jelentősek tanulmány jellegű karakterfejei. Fémplasztikákat is készített ólomból, rézből és bronzból. Több művészbarátjáról mintázott bronzérmeket.
Irodalom
N. PÉNZES É.: ~ról, Művészet, 1968/6.
MÁRFFY A.: ~ szobrászművész, Művészet, 1970/1.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1949 • Nemzeti Szalon, Budapest
1962 • Művelődési Ház, Sirok
1966 • Gárdonyi Géza Színház, Eger
1969 • Műcsarnok, Budapest
1970 • Művelődési Ház, Szeged
1986 • Művészeti Galéria, Sirok.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.