1912-14 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Révész Imre és Benkhardt Ágost tanítványa volt, de csak 1923-ban szerzett rajztanári oklevelet, mert az első világháború során hadifogságba esett, és hét évet töltött Oroszországban. 1926: a Miskolci Főiskolai Művésztelep ösztöndíja, ugyanitt 1939 végéig ún. műterem-ösztöndíj; 1957: Oktatásügy Kiváló Dolgozója.
Miskolcon telepedett le, ahol 1926-ban alapító tagja volt a Miskolci Művészek Társaságának. Különböző tanintézetekben rajztanárként dolgozott, s rendszeresen szerepelt a helyi és a budapesti kiállításokon. 1941-ben Szabadkára helyezték, 1944-től Szombathelyen élt, ahol rajzpedagógusi tevékenysége mellett vezette a helyi Derkovits Képzőművész Kört. 1947-ben egyik megalapítója a Zsennyei Művésztelepnek. Festészete a nagybányai plein air hagyományait folytatja. Szombathelyi működése idején részt vett a Vas és Zala megyei művészek, valamint a Zsenynyei Művésztelep kiállításain.
Irodalom
DÖMÖTÖR S.: A szombathelyi képzőművészeti tanfolyam, Szabad Művészet, 1952
MURAKÖZI Á.: Barzó Endre és a régi miskolci művésztelep, Herman Ottó Múzeum Évkönyve, Miskolc, 1989.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Szombathelyi Képtár, Szombathely.
