Családja 1944 őszén települt át Magyarországra, a Budapesti Műszaki Egyetemet végezte el. Később a budai Vár felújítási munkáin dolgozott kultúrmérnökként haláláig. Szobrászként autodidakta. A 60-as évek elején faragta első szobrait, az évtized végén a Litkey György vezette képzőművész kör tagja a Fáklya Klubban. Példaképének Ivan Meštrovićot tekintette, akinek közvetlen hatása azonban csak egy-egy művén érezhető (Női fej, Morvay Zsuzsanna, 1972 előtt). Alapító tagja volt a No. 1 csoportnak és résztvevője a csoport kiállításainak (1968-72). Szerepelt a fiatal avantgárd művészek több közös tárlatán (Balatonboglári kápolnatárlatok). 1973-tól teljes elszigeteltségben dolgozott, nyolc évig faragta A Halak jegyében (Neptun) című szobrát. Műveinek többsége fából készült, szerette a vertikális, lágy formákat, szinte minden szobra az antropomorfizáló absztrakció jegyeit viselte magán. Faszobrai bravúros megmunkálásával a nemes anyag (szilfa, diófa) természetes szépségeit érvényesíti (Neptun, szilfa, 1968). Szobrainak egyik csoportja az élő formák stilizálásával a klasszikus szépségeszmény kifejezője (Napraforgó, platán, 1966; Gulipán, diófa, 1980 k.), míg más munkáin az elvont és naturális formák montázs-szerű, szürreális egybeillesztésével groteszk, bizarr hatásokat ér el (Az utolsó, szilfa, 1980-84; Barbár trónus, szilfa, 1974-80).
Irodalom
MEZEI O.: ~, Művészet, 1984/12.
SZEMADÁM GY.: ~, Új Művészet, 1991/7.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1968 • Eötvös Klub, Budapest [Donáth Péterrel]
1971 • Balatonboglári kápolnatárlatok
1984 • Óbudai Pincegaléria, Budapest
1991 • Óbudai Társaskör (emlékkiállítás, leporelló).
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1969-72 • No. 1 csoport, József Attila Művelődési Központ, Budapest • Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Budapest • Oroszlánbarlang, Állatkert, Budapest • Művész presszó, Szentendre • Eötvös Klub, Budapest.
