1909-ben Moszkvában Maskov és Juon festőiskolájának növendéke lett. Barátságba került Larionovval és Goncsarovával. 1912-ben Párizsban Bulakovszki iskolájában a szobrászattal, az Académie de la Palette-ben a kubista festészettel ismerkedett. 1913 -1917 között kiállított a Salon des Indépendants-on. Hosszabb ideig Barcelonában élt, és egyéni kiállításon mutatkozott be a José Dalmau galériában. Ebben az időben kubista képeket festett. Önkéntesként szolgált a háborúban. 1919-ben visszatért Párizsba, megismerkedett Picabiával, Tzarával, Arppal és Duchamppal, csatlakozott a dadaistákhoz. 1922-1923-ban Berlinben megalapította a Transbordeur dada című folyóiratot. Kiállított a Der Sturm galériában. 1923-1942 között visszatért Párizsba, ahol éveken keresztül nagy nyomorban élt. 1926-ban Jeanne Bucher galériájában állított ki. Festészetére a Berlinben megismert Rudolf Steiner «antroposophie»-elmélete, valamint Osenfant és Le Corbusier purizmusa gyakorolt erős hatást. Jelentős írói munkásságot is folytatott. 1945-től tizenkét éven át a Galerie Raymond Creuze-ban állított ki. 1949-1971 között festményeinek témája a zene és a víz, majd 1956-tól kizárólag a zene. 1973-1974 között életének utolsó időszakában sajátos figuratív, szimbolikus ábrázolásmódhoz tért vissza.
Irod.: P. BRISSET: Charchoune le Solitaire, kat., Galerie Roque, Párizs, 1970.; CHARCHOUNE, kat. Texte: Patrick Waldberg, Centre Nat. d ’Art Contemporaine, Párizs, 1971.
A cikk lejjebb folytatódik.