Sziléziai származású bécsi oltárkép- és freskófestő, néhány rézkarca is ismert. 1742-től 1753-ig látogatta a bécsi Képzőművészeti Akadémiát. Korai alsó-ausztriai és morvaországi munkái után az 1760-as években cseh földön dolgozott. 1768-tól Magyarországon jutott nagyszabású freskó- és oltárkép-megrendelésekhez. Művei rokokóba hajló, színpompás késő barokk alkotások, gyakran ismétlődő, egyéni típusokkal. Pl.: Székesfehérvár, a székesegyház mennyezetfreskói (Szent István megdicsőülése, Szent István megalapítja az első püspökségeket, Szent István átadja Intelmeit fiának), mellékoltárképek, 1768; Zalaegerszeg, plébániatemplom, főoltár- (Bűnbánó Magdolna) és mennyezetfreskók, mellékoltárképek, 1769; Sümeg, a püspöki nyári palota nagytermének tájképes falképe, 1769–71; Veszprém, püspöki palota, a kápolna mennyezetképe (A megváltás allegóriája), 1772; Páka, plébániatemplom, szentélymennyezet-, főoltár- és falfreskó, 1773; Peremarton, Tornyiszentmiklós, Martonvásár, plébániatemplom, szentélyfreskó, 1773, 1774, 1776; Nagyvárad, székesegyház, mellékoltárképek, 1781. Két korai oltárképét (Szent Imre, Keresztelő Szent János) őrzi az esztergomi érseki szeminárium, egy kisméretű Szentháromságképét a Keresztény Múzeum, a Szent István-freskók két színvázlatát a székesfehérvári egyházmegyei gyűjtemény (kölcsön: Magyar Nemzeti Galéria). Festő fiai: Johann ~ (?, 1754–Bécs, 1808 után), aki a freskók készítésénél állandó segédje volt Magyarországon is; Jakob ~ (Bécs, 1778. január 7.–Bécs, 1834. január 24.) egy 1797-ből szignált Kálvária-képe a Magyar Nemzeti Galériába jutott.
Garas K.: Magyarországi festészet a XVIII. században, Budapest, 1955. 60–62., 211–212. • Saur Allgemeines Künstlerlexikon, 19. München–Leipzig, 1998. 228–229.
A cikk lejjebb folytatódik.