1930-34-ig a berlini Reimanschule hallgatójaként Archipenkónál, majd a berlini Képzőművészeti Akadémián Käthe Kollwitznél és Carl Hofernél tanult. Paul Kleetől és Lionel Feiningentől magánórákat vett, 1936-tól pedig a prágai Képzőművészeti Akadémián Kokoschka és Thile tanítványa volt. A háború után, munkaszolgálatból és szovjet hadifogságból hazatérve, plakátokat tervezett, szatirikus rajzokat, karikatúrákat készített a Kossuth népe és a vasárnaponként megjelenő Zsebhíradó számára. Utolsó budapesti kiállítását, ahol akvarelljeit és grafikáit mutatta be, 1947-ben Bajor Gizi nyitotta meg. Még ugyanabban az évben elhagyta Magyarországot és Párizsban telepedett le. A Jean Cocteau által szervezett első párizsi tárlatán, 1948-ban, zömében azokat a képeit mutatta be, amelyeket a hadifogságban és Budapesten készített. Több sikeres kanadai kiállítása után (1954-55) meghívták előadónak a kanadai saskatooni egyetemre. Első igazi nagy párizsi sikerét 1956-ban a szürrealisták híres galériájában, a Galerie Fürstenbergben rendezett kiállításán, kanadai utazásainak élményeit feldolgozó, absztrakt-figuratív tájképeivel érte el. Bár Párizsban élt, gyakran tartózkodott Londonban, ahol 1953 és 1979 között több kiállítása is volt. A hatvanas évek végétől absztrakt kompozícióikat készített, melyeken a felület hol sima, hol érdes, a festékfelhalmozódások helyenként egyenes, máskor ívelt vonalakká rendeződnek. A többnyire zenei élményekből táplálkozó képeket hegyes csúcsokban összefutó vonalak, egymásba fonódó körök, kanyargó vonalak és élénk színek jellemzik. Kora ifjúságától kezdve szeretett portrékat készíteni, és pályafutása során számos, általa személyesen ismert neves személyiséget örökített meg. Többek között megfestette Albert Einsteint, akinek előadásait Berlinben látogatta, Sztravinszkijt, Bartók Bélát, Pablo Casalst és jó barátját, Alberto Giacomettit is. A portrékészítés azonban munkásságának csak kisebbik és kevésbé jelentős részét tette ki.
Irodalom
Csató (kat., Galerie l''''Obsidienne, 1986)
HARAMBOURG, L.: L''''Ecole de Paris 1945-1965, Ides et Calendes, 1993
BENEZIT, E.: Dictionnaire critique et documentaire des peintures, sculpteurs, dessinateurs et graveurs, Párizs, 1999.
Bővebb életrajz
Polgári családban nevelkedett harmadik, legfiatalabb gyerekként; festői tanulmányait a kor meghatározó jelentőségű képzőművészeinél folytatta. 1930 és 1934 között Berlinben a Reimanschule hallgatójaként Archipenkónál, majd a berlini Képzőművészeti Akadémián Käthe Kollwitznél és Carl Hofernéltanult. Paul Kleetõl és Lyonel Feiningertől magánórákat vett, 1936-tól pedig a prágai Képzőművészeti Akadémián Kokoschka tanítványa volt. Hegedűs Géza író visszaemlékezése szerintmár a harmincas évek közepén ismert volt a pesti művészetkedvelő fiatalok körében, és képei gyakran szerepeltek az akkori Személynök utca (ma Balassi Bálint utca) egyik népszerű kiállítótermében. Az ugyanott működő képzőművészeti magániskolában Csató – fiatal kora ellenére – tanított is.
A háború alatt munkaszolgálatos volt, majd onnan megszökve szovjet hadifogságba került. Mostoha körülményein enyhített, hogy fogvatartóiról, megrendelésre, portrékat készített. A felszabadulás után plakátokat, karikatúrákat, illusztrációkat rajzolt. A Kossuth népe című újságban közölték szatirikus rajzait, a vasárnaponként megjelenő Zsebhíradó számára pedig címlapokat készített.
Első budapesti önálló kiállítására 1946-ban, a Bibliotheca Officinában került sor, amelynek megnyitóján Bóka László, Járay Teréz és Ascher Oszkár közreműködésével Babits-emlékdélutánt rendeztek. 1947-ben ugyancsak a Bibliotheca Officinában állította ki tusrajzait és temperáit. Még ugyanaz év októberében Műteremrészlet című munkájával szerepelt a Fõvárosi Képtárban rendezett Képzőművészetünk a felszabadulás után elnevezésű csoportos kiállításon, majd az év végén elhagyta Magyarországot, és Párizsban telepedett le.
Első párizsi kiállításán, amelyre Jean Cocteau szervezésében 1948-ban a Librairie Paul Morhienban került sor, azokat a képeit mutatta be, melyeket a szovjet hadifogságban és Budapesten készített. A kezdeti években igen nehéz körülmények között élt. Második emeleti műtermében nem volt folyóvíz, elektromos áram, és télen a fűtésre sem mindig telt. Miután nem volt lehetősége, hogy olajképeket fessen, ebben az időben főleg akvarelleket és pasztelleket készített.
Visszafogott, borús hangulatú képeihez, melyekre a háború közeli emlékei nyomták rá bélyegüket, kevés színt, túlnyomórészt fehéret, szürkét, feketét használt. Színhasználata később lassanként változatosabb lett – az 1953-as londoni kiállításon bemutatott kompozícióinak és kubista csendéleteinek színei már sokfélék, de még tompák. A képek nagy része elkelt, és ezzel Csató elindult a siker útján. Párizsban élt ugyan, de gyakran tartózkodott Londonban is, ahol 1953 és 1979 között több kiállítása volt.
Párizsban első igazi sikerét 1956-ban, a Fürstenberg Galériában érte el, ahol kanadai tartózkodásának élményeit feldolgozó, az absztrakt és a figuratív mezsgyéjén álló tájképekkel jelentkezett. A Kanadában töltött néhány hónap alatt a saskatooni egyetemen tanított. Munkásságának újabb szakaszában, melynek kezdete a hatvanas évek végére tehető, képeinek szerkesztésében alapvető újdonságot jelentettek a tónusváltások. Zenei ihletésű absztrakt kompozícióin a hegyes csúcsokban összefutó vonalak és a metsző színek élesen hatolnak a néző szemébe, míg más képein az egyenes és kanyargó vonalak egymásba fonódó köröket szelnek át. Nemcsak a formákat és színeket használta fel kifejezési eszközül: a felület hol sima, hol érdes, és a festékfelhalmozódások helyenként egyenes, máskor ívelt vonalakká rendeződnek.
Alkotói tevékenységének fontos részét képezte a portréfestészet. Híres emberek sorát örökítette meg. Berlini tartózkodása alatt nemcsak képzőművészettel foglalkozott, Einstein előadásait is látogatta. Ekkor készítette azokat a vázlatokat, amelyekből később megszületett híres Einstein-portréja. A portrénak három változata ismeretes, melyek közül az egyik a marseille-i, a másik a bogotai, a harmadik pedig a kanadai saskatooni egyetemen található. Többek között megfestette Stravinsky, Picasso, Sir Bertrand Russell, Churchill, és közeli barátja, Giacometti arcképét is. Egyik legkedvesebb modellje Pablo Casals volt, mert, mint mondta: „zenélt, mialatt festettem őt”. Portréi sikerének titka az volt, hogy egyesíteni tudta a modern kifejezési eszközöket a modellhez való hasonlósággal, mivel azokat belső tulajdonságaikon keresztül közelítette meg.
Haláláig a Villa des Arts-ban (rue Hégesippe Moreau 15), Schöffer Miklós szomszédságában dolgozott, ott, ahol évekkel korábban Cézanne, majd Dufy és Marcoussis is.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1946 • Bibliotheca-Officina, Budapest
1947 • Bibliotheca-Officina, Budapest
1948 • Librairie Paul Morhien, Párizs
1953 • Hanover Gallery, London
1954 • Galerie de Berri, Párizs
1954-55 • Vancouver, Edmonton, Brandon, Winnipeg, Saskatoon (CA)
1956 • Galerie Fürstenberg, Párizs
1957 • Galerie Silvagni, Párizs
1959 • Galerie Mariac, Párizs
1967 • Santes Landweer, Amsterdam
1970 • Walton Gallery, London
1975 • Institut Culturel Juif, Párizs
1979 • Chastenet Gallery, London
1982 • Galerie Arcadia [Liptay Mátyással], Párizs
1986 • G. l’Obsidienne (retrospektív).
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1946 • Magyar Képzőművészek Szabad Szakszervezete I. kiállítása, Pécs
1947 • Őszi tárlat, Alkotás Művészház • Képzőművészetünk a felszabadulás óta, Fővárosi Képtár, Budapest
1955, 1975, 1977 • Salon des Réalités Nouvelles, Párizs
1957 • Salon Comparaison, Párizs
1957 • National Gallery, Montreál
1964 • Esperanto Gallery, New York • David Jones Art Gallery, Sidney
1970 • Chenil Gallery, London
1971 • Salon de Mayenne
1976, 1978 • Salon d’Automne, Párizs
1978 • Peinture et sculpture des artistes hongrois en France, Maison Hongroise, Párizs
1979 • Présence Paris-Budapest, Orangerie du jardin du Luxembourg, Párizs
1980 • Festival de Senart
1983 • Salon de Grands et jeunes d’aujourd’hui, Párizs.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Mendel Art Gallery and Civic Conservatory, University of Saskatoon (CA) • Action Culturelle, Párizs • Bibliothèque Nationale, Párizs • Faculté de Science, Marseille • Université de Bogota, Columbia.