1950-56: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, könyvtár-magyar szak. 1956-64 között Szépművészeti Múzeum; 1964-80 között a MM Képzőművészeti Osztályának munkatársa; 1973-80 között osztályvezetője. 1968-78-ban a Cagnes-sur-Mer-i Nemzetközi Festészeti Fesztivál magyar képviselője volt, 1974-80-ban a Velencei Biennálé magyar kormánybiztosa. 1980-tól a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese volt, 1993-tól (nyugdíjasként) címzetes főigazgató-helyettese. Kutatási területe a XIX-XX. századi magyar és francia művészet, francia vonatkozásban különös tekintettel az irodalom és képzőművészet kapcsolataira. Magyarra fordította Charles Baudelaire művészeti esszéit és Paul Signac: Delacroix-tól a neoimpresszionizmusig c. elméleti művét. A MM-ben munkaterülete a kortárs magyar képzőművészet nemzetközi kapcsolatainak kiépítése és szervezése volt (a Kulturális Kapcsolatok Intézetével együttműködve), majd osztályvezetőként főleg a képzőművészeti élet decentralizálásának művészetpolitikai és szervezeti kérdéseivel foglalkozott. Mintegy 20 kortárs magyar képzőművészeti kiállítást rendezett Európában és a Közel-Keleten, számos hazai és külföldi magyar kiállítás katalógusának szerzője. A Magyar Nemzeti Galériában megrendezte a XX. századi állandó kiállítást, majd a Nagybányai Iskola Centenáriumi Kiállítását [utóbbit Szűcs Györgygyel].
A cikk lejjebb folytatódik.