1902: a középiskola befejezése után a nyarat Nagybányán, a szabadiskolában töltötte, ahová 1906-ig visszajárt. Mestere: Iványi Grünwald Béla. 1902-1903: müncheni akadémia, mesterei: Herterich és Diez. 1904: Párizs, Julian Akadémia, mestere: J. P. Laurens. 1948: Kossuth-díj; 1958: érdemes művész; 1968: kiváló művész. Korai munkáiban a plein air festészet hagyományát követte (Ülő paraszt, 1904). 1906-1914 között Párizsban élt. Kapcsolatba került a Fauves-csoport tagjaival, szakított a naturalista felfogással – a természeti látványt már nem visszaadni igyekezett, hanem öntörvényű képpé írta át (pl. Festők a szabadban, 1906; Ülő férfi, 1906). Festészete azonban mindig vaskosabb, anyagszerűbb és ösztönösebb maradt a francia Vadakénál. 1906-ban Nagybányán bemutatott új képei hozzájárultak a művészkolónia megosztásához. Bár ~ festészetének alapélménye mindvégig a közvetlen optikai benyomás maradt, újabb műveiben mellőzte a vonal- és színperspektívát, és vastag vonalhálóba zárta a felfokozott erejű színeket. 1906-tól nyaranta már Nyergesújfalun dolgozott, Kernstok társaságában. 1907-ben a megalakuló MIÉNK tagjai közé tartozott. 1909-ben a megalakuló Nyolcak művészcsoport tagja. 1913-ban díjat nyert a Művészház zsűrimentes kiállításán. Az első világháború éveiben, 1914-1919 között Hollandiában, Bergenben élt. Itt festett képeiben érvényesül a legradikálisabban a síkszerűség, a dekorativitás és a torzítás (Labdát tartó fiú, 1916; A bergeni lelkész, 1918). 1919-1926 között Berlinben dolgozott, megismerkedett a Brücke-csoport egykori tagjaival. Képeinek expresszivitása fokozottabbá vált, színei felizzottak, ekkor kezdett kialakulni jellegzetes egyéni stílusa (Műteremben, 1924). 1925-ben végleg visszatért Párizsba (Párizsi Intérieur, 1926; Álarc és mandolin, 1928). Munkássága ettől fogva az „École de Paris” körébe tartozik. 1933-ban Szinyei-jutalomban részesült. A 30-as években Hatvanban Hatvany Ferenc vendégeként, később Szentendrén töltötte a nyarakat (Lugas, 1948; Szentendrei Vénusz, 1948). Kapcsolata a magyar művészeti élettel mindvégig töretlen maradt. Nemzetközi szereplései mellett rendszeresen részt vett hazai kiállításokon. 1945-1947 között szerepelt az Európai Iskola kiállításain, és bár szorosan nem tartozott semmilyen csoportosuláshoz, rendszeresen részt vett a szentendrei művészek rendezvényein. 1975-ben múzeuma nyílt Szentendrén. Felesége Modok Mária festő volt.
Irodalom
LELLEI A. (ADY ENDRE): A piktúra-bábel, Budapesti Napló, 1907. március 30.
WEISE, E.: ~, Das Kunstblatt, Berlin, 1920. április
KÁLLAI E.: ~, Ars Una, 1924. február
ROGER-MARX, C.: (kat., bev. tan., Galerie Pierre, Párizs, 1926 és Brummer Gallery, New York, 1927)
KÁLLAI E.: ~, Ars Hungarica, Budapest, 1934
KÁLLAI E.: (kat., bev. tan., Fränkel Szalon, 1936)
GACHOT, F.: ~, Nouvelle Revue de Hongrie, 1941. március
KASSÁK L.: Vallomás tizenöt művészről, Budapest, 1942
BÖLÖNI GY.: Pour la Victoire, pour la Liberté! és BEÖTHY, E.: A nos visiteurs (kat., bev. tan., Galerie Beaux-Arts, Párizs, 1945)
KASSÁK L.: Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig, Budapest, 1947
GACHOT, F.: ~, Alkotás, 1947
BOURET, J.: Exposition - à Paris, Arts, 1948. április 16.
CZÓBEL B.: Önéletrajz levélben, Az új magyar művészet önarcképe. Az Európai Iskola könyvtára, Budapest, é. n.
PILLEMENT, G.: ~, peintures anciennes et récentes (kat., bev. tan., Galerie Beaux-Arts, Párizs, 1948)
DUTHUIT, G.: Les Fauves, Genf, 1949
KASSÁK L.: ~ festőművész kiállítása (kat., bev. tan., Nemzeti Szalon, Budapest, 1958)
GENTHON I.: ~ kiállítása, Műterem, 1958/11.
GENTHON I.: ~, Budapest, 1961
DUNOYER DE SEGONZAC, A. (kat., bev. tan., Galerie Zak, Párizs, 1962)
PATAKY D.: ~, Művészet, 1962/10.
PATAKY D.: A Hungarian Painter (~ in Paris), New Hungarian Quarterly, 1963/11.
PHILIPP C.: ~ fiatalkori képei, A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei, 1963/4.
DÉVÉNYI I.: ~, Jelenkor, 1963/2.
DUITSER, F.: De terugkeer van ~ Hongaarse Schilder in zichzelf gebleven is, De Tijd De Maasbode, 1966. április 27.
TELEPY K.: (kat., bev. tan., Szentendre, 1966)
PASSUTH K.: A Nyolcak festészete, Budapest, 1967
DÉVÉNYI I.: ~ nyolcvanöt éves, Művészet, 1968/ 8.
Hommage à ~, Galerie René Drouet, Párizs, 1969
PHILIPP C.: ~, Budapest, 1970
KRATOCHWILL M.: (kat., bev. tan., Műcsarnok, 1971)
MUCSI A.: (kat., bev. tan., a Dévényi Iván ~ gyűjteményét bemutató kiállításhoz, Esztergom, 1971)
DIEHL, G.: The Fauves, New York, 1972
VADAS J.: A festészet mint életforma - ~ legújabb művei, Élet és Irodalom, 1973. szeptember 8.
FRANK, J.: ~ at Ninety, New Hungarian Quarterly, 1974/53.
KRATOCHWILL M.: (kat., bev. tan., ~ Múzeumhoz, Szentendre, 1975)
FRANK J.: Alapélményem: ~, Élet és Irodalom, 1975. augusztus 23.
KRATOCHWILL M.: (kat., bev. tan. a balatonboglári és debreceni emlékkiállításhoz, 1976)
BORGHIDA I.: ~ és Ziffer, Korunk, 1978/11.
JOHNSON, S. R.: Hommage to ~ 1883-1976 (kat., bev. tan., Chicago, 1981)
FRANK J.-KRATOCHWILL M.: ~, Budapest, 1985
SIN E.: ~, (Bibliográfia) Szentendre, 1983 (házi sokszorosítás).
Bővebb életrajz
Édesapja, Zóbel József, több nyelvet beszélő gyümölcs-nagykereskedő volt. Czóbel az érettségi utáni nyáron, 1902-ben Nagybányára ment – ahova azután 1906-ig nyaranta visszatért –, és Iványi Grünwald Bélánál tanult festeni. Az 1902–1903-as tanévet a müncheni akadémián töltötte, míg a rákövetkező évben a párizsi Julian Akadémia növendékeként, Jean-Paul Laurens irányítása mellett képezte tovább magát. A Montparnasse-negyedben telepedett le, egy ideig az Hôtel du Danmarkban (rue Vavin 21) lakott, onnan a rue de Vaugirard 9-be, majd 1907-ben a Cité Falguiêre 14-be költözött.
Első sikerét az akadémia aktrajzpályázatának megnyerése jelentette 1903-ban. Ugyanabban az évben, alig húszévesen szerepelt a budapesti Nemzeti Szalonon és a párizsi Salon de Marson. 1905-ben kezdett kiállítani a Salon des Indépendants-on. Időközben feleségül vette Isolde Daig festőnőt.
1905-ben megújuló festészetéből született hat képét a Matisse köré csoportosuló fauvesokkal (Vadak) együtt mutatta be a Salon d’Automne-on. Amikor a következő nyáron Nagybányára látogatott és megmutatta legújabb képeit, fellelkesült társai közül sokan követni próbálták a festészetben éppúgy, mint párizsi kalandozásában. Czóbel úgy érezte, hogy Nagybánya már nem nyújthat számára újat, és bár a kapcsolatot nem szakította meg teljesen az ott dolgozó festőkkel, ez volt utolsó ott töltött nyara. A következő két nyáron néhány fiatal festőtársával együtt Nyergesújfalun dolgozott Kernstok Károlynál, és talán itt született meg a Nyolcak csoportjának gondolata. 1907 ben a párizsi Galerie Weillben rendezte meg első gyűjteményes kiállítását, és a párizsi szalonokon is mindig jelen volt néhány munkájával. Budapestre, a Nemzeti Szalon, a Könyves Kálmán Szalon és a Művészház kiállításaira is küldött képeket, de ebben az időben folyamatosan Párizsban élt.
1914-ben, az első világháború kitörésekor – mindenét hátrahagyva – kerékpáron Hollandiába ment és Bergenben telepedett le. Párizsban hagyott munkáinak nagy részét megsemmisítették. 1919-ig ott dolgozott, majd Berlinbe utazott. 1920-ban a berlini Cassirer Galériában kiállította hollandiai évei alatt készített képeit. Megismerkedett és barátságba került Ludwig Kirchnerrel, Erich Heckellel és Karl Schmidt-Rotluff-fal, a Die Brücke csoport tagjaival, és hatásuk hozzásegítette saját formavilágának kialakításához. 1924-ben Budapesten, a Belvedere Szalonban mutatta be legfrissebb festményeit, rajzait és litográfiáit.
1925-ben újra Párizsban találjuk, ugyanabban a szállodában (az Hôtel de Notre Dameban), ahol Perlrott-Csaba Vilmost és feleségét, Gráber Margitot. Ettől kezdve tizenöt éven át folyamatosan Párizsban élt, és csak a nyarakat töltötte Magyarországon. A visszaérkezését követő évben Pierre Loeb galériájában, a Galerie Pierre-ben állított ki, és a KUT kiállítására is elküldött két festményt. (A Galerie Pierre-ben három évvel később, 1929-ben újabb kiállítására került sor.) 1927-ben barátja, a Párizsból New Yorkba áttelepült Brummer József rendezett galériájában gyűjteményes kiállítást Czóbelnek. A Galerie Bing 1930-ban és 1932-ben nyílt csoportos tárlatai, valamint az 1934-es Velencei Biennálé mellett többek között a Galerie van Leerben 1933-ban, a Galerie Paquereau-ban 1934-ben, a Galerie des Beaux-Arts-ban és a Galerie Bonaparte-ban 1937-ben, valamint a Fränkel Szalonban 1933-ban és 1936-ban rendezett önálló kiállítások adtak lehetőséget az Ecole de Paris akkor már elismert festőjének, Czóbelnek arra, hogy kivehesse részét a kor pezsgő művészeti és műkereskedelmi életéből. 1936-ban New Yorkban ismét Brummer József galériájában állított ki. Ugyanebben az évben Lehel Ferenc meghívására Szentendrére látogatott, ahol megismerkedett a művésztelep lakóival, köztük későbbi, második feleségével, Modok Máriával.
A második világháború újra Párizs elhagyására kényszerítette, maga mögött hagyva műtermét és képeit, visszautazott Magyarországra, és csak sok évvel később, 1948-ban, a Galerie des Beaux-Arts-ban rendezett kiállítása alkalmával jutott el újra szeretett városába. Ekkor azonban műtermében már mások laktak, festményei pedig szétszóródtak. Az ötvenes évek elejéig nagy nyomorban éltek Párizsban Modok Máriával. „Czóbel és felesége akkoriban egy képkeretezőnél lakott, nagyon nyomorúságos körülmények között, deszkaágyon aludtak. Modok Mária tanított meg arra, hogy egy jó pirítós kenyér és egy forró tea kitűnő vacsora lehet. Czóbel sohasem kereste a bohém festők társaságát. A kiállítása támogatásához magyar barátaitól, köztük André Kosztolányitól kapott segítséget. Amikor 15 kitűnő festményét 1000 frankért megvette tőle a Zak Galéria, nagyon örült, és azt hitte, jól megfizették. Kis összeggel is boldog volt. Később már szállodában laktak.”
Kétlaki életet éltek: az év egyik felét Szentendrén, a másikat Párizsban töltötték, és míg a háború utáni Budapesten csak elvétve állíthatott ki, addig Párizsban 1950-ben a Galerie Katia Granoffban, 1952-től hét alkalommal a Galerie Zakban volt önálló kiállítása. Több csoportos tárlaton is részt vett, így 1958-ban a Galerie Charpentier-ban sorra kerülő Ecole de Paris kiállításon, ahol az övén kívül más magyar művészek, Anna Margit, Vajda Lajos, Rozsda Endre, Hajdú István és Szenes Árpád művei is szerepeltek. Ugyancsak 1958-ban a Velencei Biennálé magyar pavilonjában szerepelt, és a Nemzeti Szalonban gyűjteményes kiállítása volt. 1959 februárjában, a hetvenötödik születésnapja alkalmából rendezett kiállításon a Galerie Zakban legújabb festményeit mutatta be. Amint azt a katalógusban olvashatjuk, a tiszteletbeli rendezők hosszú listáján szerepel többek között Jean Cassou, a Musée National d’Art Moderne akkori vezetője, a gyűjtő Pierre Lévy, a műkritikus André Warnod, Jean Bouret, Claude-Roger Marx, Robert Vrinat, J.-P. Crespelle és Waldemar George, a festők közül Marc Chagall, André Dunoyer de Segonzac és Marcel Gromaire.
1971-ben nagyszabású, valódi életmű-kiállításra került sor a Műcsarnokban, amelyre a Svájcba, Németországba, Franciaországba és az Egyesült Államokba elkerült képeiből is válogattak. Czóbel egyik gyűjtőjének, a már említett Pierre Lévynek címzett levelében, aki több festményét is felajánlotta az alkalomra, ezt írta: „Túl magasra értékelte képeim biztosítási értékét, a bizottság nem rendelkezik ennyi devizával, így a festmények közül csak egyet tudunk kiválasztani, ami a kiállítás sikerét csökkenti…”
Czóbel Béla 1973-ban, kilencvenéves korában járt utoljára Párizsban. 1975-ben Szentendrén megnyílt a Czóbel Múzeum, és az évben került sor életének utolsó kiállítására is, a genfi Petit Palais-ban.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1907 • Galerie Berthe Weil, Párizs (gyűjt.)
1920 • Galerie Paul Cassirer, Berlin (gyűjt.) • Galerie Goldschmidt, Berlin
1924 • Belvedere, Budapest
1926, 1929 • Galerie Pierre, Párizs (kat.)
1927, 1936 • Joseph Brummer Gallery, New York (gyűjt. kat.)
1930 • Tamás Galéria, Budapest
1932 • Ernst Múzeum, Budapest
1933 • Galerie van Leer, Párizs (gyűjt.)
1933, 1936 • Fränkel Szalon (gyűjt. kat.)
1934 • Galerie Paquereau, Párizs (gyűjt.)
1937 • Galerie Bonaparte, Párizs
1948 • Galerie des Beaux-Arts, Párizs (kat.) • Galerie Katia Granoff, Párizs
1952, 1954, 1956, 1957, 1959, 1961, 1962, 1964 • Galerie Zak, Párizs
1954, 1966 • Ferenczy Múzeum, Szentendre (gyűjt.)
1958 • XXIX. Velencei Biennálé, Velence, magyar pavilon különterme • Nemzeti Szalon, Budapest
1961, 1965 • Galerie Georges Moors, Genf
1961, 1966, 1968 • Int. Gallery, Chicago
1967 • Tokió
1969 • Galerie Drouet, Párizs
1971 • Műcsarnok, Budapest • Esztergom.
Emlékkiállítások
1976: Balatonboglár; Debrecen; Szeged
1981: Hommage to ~, Int. G. R. S. Johnson, Chicago (kat.)
1983: Siófok; Kaposvár; Művész és mecénás. Kiállítás a Fruchter-gyűjtemény képeiből a művész születésének 100. évfordulóján, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1991: Műhely Galéria, Szentendre.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1903 • Salon du Champs-de-Mars, Párizs • Nemzeti Szalon, Budapest
1904 • Műcsarnok, Budapest
1905, 1906 • Salon d’Automne, a „Vadak” terme, Salon des Indépendants, Párizs
1913 • Zsűrimentes kiállítás, Művészház
1919 • Hollandsche Kunstenaarskrig, Stedelijk M., Amszterdam • Freie Sezession, Berlin
1923 • Galerie Wallerstein, Berlin
1924 • Belvedere, Budapest
1927, 1930, 1932 • Galerie Bing, Párizs
1934 • XIX. Velencei Biennálé, Velence
1937 • Ernst Múzeum, Budapest
1958 • Nemzeti Szalon, Budapest
1963 • École de Paris, Galerie Charpentier, Párizs
1964 • A XX. sz. válogatott műveiből rendezett kiállítás, Crane Kalman Gallery, London
1967 • Gresham és köre, Csók Képtár, Székesfehérvár
1970 • Mai magyar művészek, Musée Galliera, Párizs
1981 • Nyolcak és aktivisták, a Magyar Nemzeti Galéria kiállítása, London, Párizs, Róma, Prága.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Balassa Múzeum, Esztergom
Fővárosi Képtár, Budapest
Ferenczy Múzeum, Szentendre
Janus Pannonius Múzeum, Modern Magyar Képtár, Pécs
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Musée National d’Art Moderne, Párizs.
