Dalí, Salvador

A XX. század egyik legnagyobb alakja, Salvador Dalí i Doménech egy katalán jegyző, Salvador Dalí Cusí fiaként született Figueras városában. Dalí, egy évvel korábban, 2 évesen elhunyt bátyja nevét kapta, s szülei úgy viselkedtek vele, mintha annak reinkarnációja lett volna. Ez a tény meghatározóan hatott ki Dalí egész életére és művészetére is. Nyolc évesen már kialakította első műhelyét házuk padlásán, ahol agyagból másolatot készített például a milói Vénuszról. Tíz évesen már rendszeresen festett és rajzolt, főleg portrékat és tájképeket. 1914-ben egy betegség miatt szülei a Pichot családhoz küldték Moli de la Torre-ba, melynek tagjai között több festő és zenész is volt. A fiatal Dalí itt megismerkedhetett többek között a francia impresszionizmussal, a pointillizmussal, Modesto Urgell és Fortuny munkájával, olvashatta a „L’Espirit Nouveau” folyóiratot, melynek oldalain Juan Gris kubista festményeinek reprodukcióit tanulmányozhatta. Dalí először 1919-ben, 15 évesen állított ki szülővárosa színházában, melynek helyén évekkel később a mai Dalí Múzeum épült fel. Ebben az időben főleg impresszionista stílusban festett. Édesanyja 1921-ben bekövetkezett halála nagyon megrendítette az egész családot, így a fiatal festőt is, aki imádta anyját. Ebben az évben Madridba utazott, ahol beiratkozott a Szent Ferdinánd Királyi Képzőművészeti Akadémiára (Real Academia de Bellas Artes de San Fernando). Lelkesen látogatta a Prado Múzeumot és Freud műveit olvasta. A nagy festők közül példaképei közé taroztak Velázquez, Goya, El Greco, Dürer, Leonardo da Vinci, Michelangelo, stb. A kollégiumban Federico García Lorca, Luis Buñuel, José Bello stb. csoportjához csatlakozott, ez a barátság meghatározó jellegű volt Dalí életében. 1923-ban kirúgják az akadémiáról, mivel egy megürülő állásra Vázquez Díazt támogatta. A következő két évben Julio Moisés magániskolájába járt, ahol megismerkedett többek között Benjamín Palencia-val, Francisco Bores-szel és Maruja Mallo-val. 1925 nyarán kiállíott a barcelonai Dalmau Galériában, melynek nyomán elismerő kritikát kapott. Ebben az évben visszafogadták az akadémiára. 1926 februárjában Madridban részt vett a „Modern Katalán Művészet” című kiállításon két nagyon fontos művével, a Lány az ablakban és a Vénusz és a tengerész című alkotásaival. 1926 tavaszán utazott először Párizsba, ahol megimerkedett Picassoval. Visszatérve Madridba egy incidens folytán ismét kirúgták, mostmár véglegesen a Szent Ferdinánd Akadémiáról. 1927-ben megfestette Federico García Lorca Mariana Pineda című színművéhez és Adrià Gual A bohóc családja (La familia del harlequín) című művéhez a díszleteket. Ezután egyre jobban eltávolodott Lorcától. 1928 márciusában aláírta a „Groc kiáltványt” (katalán művészeti kiáltvány) Sebastià Gasch-sal és Lluís Montanyá-val, melyben támadták a csak a tradíciókhoz ragaszkodó művészetet, s egy teljesen modern álláspontot fogadtak el. A kiáltvány egy listával zárult, mely az általuk csodált kortárs művészek és írók, így például Picasso, Juan Gris, Miró, Le Corbusier, De Chirico, Jean Cocteau, André Breton stb. neveit tartalmazta. 1928 és 1929 között készült művei kísérleti jellegűek, sokszor használt akár homokot, vagy parafát is. 1929-ben visszatért Párizsba, hogy ott Buñuellel leforgassa az Un perro andaluz (Andalúz kutya) című filmet, megnyílt első párizsi kiállítása, Miró pedig bevezette őt a szürrealisták körébe. 1929 nyarán Cadaquésbe utazott, ahol Buñuel, a Magritte házaspár és az Eluard házaspár is meglátogatták. Ekkor találkozott először Helena Diakonovával, Galaval, Paul Eluard feleségével, akivel egymásba szerettek, s aki élete nagy múzsájává vált. Ekkor fejlesztette ki, írta le és kezdte használtni műveiben a „paranoiás-kritikus módszert”. 1930-ban illusztrálta a „Második Szürrealista Kiáltványt”. Az elkövetkező években többször kiállított a párizsi Pierre Colle Galériában egyéni kiállításokon, 1933-ban Man Ray hat fotójával együtt állított ki a Catalònia Könyvesbolt kiállításán. Ebben az évben New Yorkba utazott Galaval, ahol kiállított Julien Levi galériájában. Párizsba visszatérve kizárták a szürrealista mozgalomból, mire Dalí a következő választ adta: „Nem zárhattok ki a mozgalomból, mert én magam vagyok a szürrealimus”. 1936 és 1939 között, a spanyol polgárháború alatt, Italidaban élt, ahol hidegen fogadta Lorca halálhírét. Ezekben az években Dalí már híres közéleti személyiség volt. 1940 és 1948 között az Egyesült Államokban élt, ahol előadásokat tartott, ékszertervezéssel foglalkozott és dolgozott a hoolywoodi filmstúdiók számára is. 1942 novemberében a MOMA rendezett egy nagy, 50 festményből, 17 rajzból és hat ékszerből álló retrospektív kiállítást, melyet bemutattak nyolc amerikai nagyvárosban, így megerősítvén Dalí hírnevét az ameriaki kontinensen is. 1948-ban visszatért Spanyolországba, Port Lligatban telepedett le, mélyen vallásos érzelműnek vallotta magát és megfestette első vallási témájú munkáit, közöttük a Port Lligat-i Madonna két változatát. Megírta a „Misztikus kiáltványt”, melyben az általa nukleáris művészetnek nevezett új stílusát fejtette ki. Ezekben a műveiben tisztán látható a klasszicizmus felé való visszafordulása. 1959-ben kezdte festeni történelmi témájú sorozatát Kolombusz Kristóf álma címmel. 1966-ban a MOMA megrendezte az addigi legnagyobb, élő művész munkáiból rendezett retrospektív kiállítást. A 60-as és 70-es években Dalít egyre inkább a hírnév, a pénz és a hatalom érdekelte, mindig a feltűnést és a másságot kereste, nem érdeklődött a kortárs művészet iránt. 1970-ben megjelent „Dalí, por Dalí” című műve és megkezdődtek a figuerasi Dalí Múzeum munkálatai. 1971-ben megnyílt ohioi múzeuma, majd 1974-ben a figuerasi is. 1979-ben, 75. születésnapja alkalmából, életművéből kiállítást rendezett a párizsi Centre Pompidou, mely egyike volt azoknak a nyilvános rendezvényeknek, amelyen Dalí még megjelent. 1982 októberében elhunyt Gala, Dalí ekkor felhagyott a festészettel és a nyilvánosság előtt is egyre kevesebbszer mutatkozott. Végül a XX. század egyik legkülönösebb és legnagyobb alakja 1989. január 23-án hunyt el és a mai nap is ezrek által látogatott figuerasi színház-múzeumban lett eltemetve.