Autodidakta fotográfus. 1995-től fekete-fehér filmkidolgozást vállalt, optikai műszerészként dolgozott. 1998 – 2000 között hangtechnikát tanult a Magyar Rádiónál. 2000 – 2001 között az indonéziai STSI Zeneművészeti Főiskola ösztöndíjasa volt. 2002-től Hajdú Szabolcs filmjeiben standfotós és díszletépítő munkatárs. 2003-2006 között a Fotográfus alapítványi fotóiskola hallgatója. 2004-től alkalmazott fényképész egy reklámügynökségnél.
Megformálás módjának művészi kifejezőeszközei közé az eredeti kontextusból kiszakított téma, az egy-egy részletet nagyító kivágás, leszűkítő és nem szokványos közelkép tartozik. Abból merít, amit a látható világ felkínál, elbeszélő formáiban a valóság – művészet – alkotó viszonya tükröződik; egy új nézőponttal az észlelés határainak kitágítását éri el. Pillanatfelvételein az ember és természetes, művi környezete olyan életképeket alkotnak, amik élesen ábrázolják a világban rejlő ellentmondásokat. A személyes látásmódjára jellemző megváltoz(tat)ott térviszonyokból kiolvasható a használatba vett természetről való állásfoglalás. A megkomponált szituációkba ágyazott sorozatain (Házasságom története,Parafrázisok) szereplőit az egyszeri történés és a művészi jelenség közé állítja.
Irodalom
BÓDI V.: A közhely visszaváltozása.
GELLÉR J.: Tíz plusz egy az tizenegy. artportal.hu, 2009. 02. 16.
SÁRVÁRI Z.: A művészet látszata, a láttatás művészete. exindex.hu, 2007. 03. 13.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
2006 • Hétköznapi Elégtétel, Lumen Galéria, Budapest.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
2006 • Közös Együttműködés Problémái, Lumen Galéria, Budapest
2007 • Pszeudo Dokumentumok, Vizivárosi Galéria, Budapest • Képtelen Jelen, Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros
2009 • 10+1, Piros Fekete Galéria, Budapest.
A cikk lejjebb folytatódik.