Diener-Dénes Rudolf fia. 1931-től 1956-ig Budapesten él. 1948-tól irodalmi és filozófia tanulmányokat folytat az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Az 1956 és 1968 közötti éveket Párizsban tölti. 1964-ben a Sorbonne egyetemen összehasonlító irodalomtörténetből doktori címet szerez. Több verseskötete jelent meg és színdarabokat is ír. A toulouse-i egyetem professzora. Alkotói tevékenységéhez az első útmutatást édesapjától kapja, de a család baráti köréhez tartozó művészektől, Barcsay Jenőtől, Bokros-Birmann Dezsőtől, Vilt Tibortól, Vedres Márktól és másoktól is sokat tanul. Párizsban Beck András volt a mestere. Szobrait, Dáki Péter álnéven, 1963-ban Párizsban állítja ki első ízben. Munkáiban kezdetben a figurális ábrázolás dominál, majd később egyre absztraktabb kifejezési formákat keres. Fémmel és fával dolgozik. A nyolcvanas években öreg tölgyfagerendákból faragott archaizáló, totemszerű sorozatot készít. Szobrainak többsége kisméretű, mivel esztétikai törekvéseinek egyike: kis méretben kifejezni a monumentalitást. A 70-es évektől kezdve egyéni fémtechnikát alkalmaz: rézstruktúrára forrasztással rakja fel az ónformát.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1963 • Cave Verneuil, Párizs
1966 • Galerie Violette, Brüsszel
1985 • Quartier Pas de Saint-Georges, Bordeaux
1997 • Rudolf Diener-Dénes – Peter Diener, peinture, sculpture, Montesquieu-Volvestre
1998 • Festival des Arts Sacrés, Bordeaux • Espace Très Classic, Genf
1999 • Palais de l’UNESCO, Párizs