Dilinkó Gábor 1929-ben újpesten született, kilencgyermekes családban. 1945 után a nagybátyjánál nevelkedik, szegkovácsnak tanul. a katonaságot követően bőrgyári munkásként dolgozik. Az 1956-os forradalom idején a Corvin közben harcol, súlyos karsérüléssel fogságba esik. A forradalom leverése után 12 év börtönre ítélték, melyet a legfelsőbb bíróság 7 évre módosít, így 1966-ban szabadul. Évekig nem tud elhelyezkedni, végül 1975-ben az IKV-nál kap takarítói és fűtői állást. Inen megy nyugdíjba. 1991-ben „A hűséges helytállásért” kitüntetést, majd az ötvenhatos tetteiért dandártábornoki fokozatot kap. A Corvin bajtársi közösség tagja. A festészettel 1975 óta foglalkozik komolyabban. Munkássága attól egyedi és különleges, hogy az ujjával fest. 1982 óta számos kiállítása volt országszerte, munkái külföldre is eljutottak. 1985-ben a Néprajzi Múzeum magyar naiv művészet kiállításán – az Európai Kulturális Fórum idején – 12 képe szerepel. Ekkor figyel fel munkásságára a magyar sajtó. 1986-ban részt vett a Művész Galéria cigány képzőművészeti kiállításán. Egy év múlva a diósgyőri Vasas Művelődési Házban 73 festményét adományozza hátrányos helyzetű fiatalok megsegítésére. 1989-es cigány napok keretében, a budapesti József Attila Művelődési Központban újabb 30 munkáját állították ki, melyeket a tárlat végén szintén jótékony célokra ajánlott fel. Alkotásaival több ízben szerepelt a Közép-európai művésztelep kiállításain, Tokajban (1990, 1993), Tállyán (1994), Baján (Európai kisebbségek fesztiválja, 1996), Budapesten: Fővárosi Művelődési Ház (1999), Nemzetközi cigány fesztivál, Parkszínpad ( 1996, 1997), Erkel Színház (2000). 1989-ben részt vett az autodidakta cigány képzőművészek II. Országos, 1992-ben a Rátkai Galéria cigány képzőművészeti kiállításán. 1993-ban a Pest Megyei Hírlap szervezésében a megye több településén mutatták be alkotásait. 1993-ban a Roma Parlament képtárában, több alkalommal pedig a Zhutinas független országos cigány szervezet galériájában volt egyéni tárlata. 2006 októberében a Balázs János Galériában volt „Csak álmomban vagyok szabad” címmel kiállítása. 2007 decemberében pedig a Nemzeti Galériában mutatkozott be „Az emlékezés színes álmai” című tárlaton. Ezzel a reprezentatív kiállítással látható volt 2007 augusztusában Pekingben, 2008-ban és 2009-ben Szolnokon, Egerben, Pécsett, Salgótarjánban, Miskolcon és Szekszárdon is.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1993 ● Roma Parlament Képtára, Budapest
2006 ● Csak álmomban vagyok szabad, Balázs János Galéria,
Budapest
Válogatott csoportos kiállítások
Csoportos kiállítások
1985 ● Néprajzi Múzeum, Budapest
1986 ● Művész Galéria, Budapest
1989 ● József Attila Művelődési Központ, Budapest
1990, 1993 ● Közép-európai művésztelep kiállítása, Tokaj
1994 ● Közép-európai művésztelep kiállítása, Tállya
1996 ● Európai kisebbségek fesztiválja, Baja
1999 ● Fővárosi Művelődési Ház, Budapest
1996, 1997 ● Nemzetközi cigány fesztivál, Parkszínpad, Budapest
2000 ● Erkel Színház, Budapest
1989 ● Cigány képzőművészek II. Országos kiállítása, Budapest
1992 ● Rátkai Galéria, Budapest
2007 ● Az emlékezés színes álmai, vándorkiállítás,
Nemzeti Galéria, Budapest; Peking
2008, 2009 ● Az emlékezés színes álmai, vándorkiállítás,
Szolnok; Eger; Pécs; Salgótarján; Miskolc; Szekszárd;
