Édeaspja Dömötör János művészettörténész ihletésére választotta a szakmát: „Elkértem édesapám, Dömötör János művészettörténész, múzeumigazgató fényképezőgépét, s megörökítettem vele mindent, amit láttam”.
Dömötör Mihály tehát korán megismerkedett a fotózással és ettől a hívatástól nem is tért el, mert kezdetben, mint tárgyfotós elsősorban a múzeumi követelményeknek kellett eleget tennie. Itt ismerkedett meg a szórt és surlófények alkalmazásával, a világítás, a fény-árnyékhatások által a téma megjelenítésével, amelyet később, amikor a természet, az épített környezet és az ember: a test és a portré ábrázolása terén elért, az előmunkálatoknak köszönhetett.
Dömötör Mihály a régi analóg módszert keveri a digitális technikával. Az árnyék rögzítését kihívásnak tekinti, mivel az egy tünékeny dolog és csak éles fényben jön létre. A technikai bravúrok mellett számára ez a kifejezési forma egyfajta lelki utazás és szellemi kalandozás. 1980 óta dolgozik a Móra Ferenc Múzeumnál, az ország egyik legjobb tárgyfotósának tartják. Minden, a múzeum által megjelent kiadványban jelen vannak képei, amelyeket önálló kiállításokon is számtalanszor láthatott már a közönség. Dömötör Mihály képei több mint háromszáz kötetben szerepelnek. A nyugdíjas művész a mai napig dolgozik.
Dömötör Mihály bevallása szerint ezt a munkát csak megszállottsággal, fanatikusan lehet csinálni. “Már a pályám kezdetén a múzeumfotózással szerettem volna foglalkozni. A mesterem, Nagygyörgy Sándor meg is kérdezte tőlem: lámpatologató akarsz lenni? Hát, végül ez lettem, ez lett az életem.”
Díjak/ösztöndíjak
2011 • Tömörkény-díj.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
2009 • Árnyképek, Városház Galéria, Makó.
Válogatott csoportos kiállítások
Csoportos kiállítások
2009 • Tanyavilág 2006-2008, Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest.
2011 • A tégla dícsérete, Emlékpont Múzeum, Hódmezővásárhely.
A cikk lejjebb folytatódik.