Tanulmányait a bécsi képzőművészeti akadémián Martin van Meytensnél, Franz Edmund Weirotternél és Caspar Sambachnál folytatta. Bécsben keresett arcképfestő volt, megfestette Mária Terézia és II. József portréját is. A császárvárosban került kapcsolatba Kazinczy Ferenccel, akinek ösztönzésére 1810 körül Pest-Budán telepedett le. A magyarországi klasszicista festészet meghatározó alakjává lett festő számos honi író (Helmeczy Mihály; Kazinczy Ferenc arcképe, Magyar Nemzeti Múzeum), tudós (Horvát István), egyházi személyiség (Rudnay Sándor), főnemes arcképét készítette el. Mitológiai kompozíciói (Hébé, 1809, Magyar Nemzeti Galéria; Vénusz, 1810, Magyar Nemzeti Galéria) külföldi klasszicista előképek (J. Reynolds, V. F. Huet) hatását mutatják.
Művészet Magyarországon 1780–1830 (kat., szerk.: Szabolcsi H.–Galavics G.), Budapest, 1980. 188. • Bakó Zs.: Donát János Magyarországi munkássága (doktori értekezés), Budapest, 1981 • Csatkai E.: Kazinczy és a képzőművészetek, Budapest, 1983 • A Magyar Tudományos Akadémia és a művészetek a XIX. században (szerk.: Szabó J.–Majoros V.), Budapest, 1992.
A cikk lejjebb folytatódik.