A magyarországi késő barokk oltár- és falképfestészet legtöbbet foglalkoztatott képviselője. Valószínűleg Bécsben született. 1751-től 1758-ig vagy 1759-ig a bécsi képzőművészeti akadémián Paul Trogernél és Caspar Franz Sambachnál tanult. Tanulmányai befejezése után feltehetően Morvaországban dolgozott. 1760-ban Schrábl Tádénak, a csornai premontrei kolostor prépostjának meghívására Magyarországra érkezett, s végleg itt telepedett le. 1764-től haláláig Sopronban lakott. A Dunántúlon, elsősorban Sopron, Vas, Zala, Somogy és Baranya megyében tevékenykedett. Mivel több mint 150 helyen tudunk műveiről, valószínűleg számos segédet – köztük festőnek tanult fiait is – foglalkoztató műhelyt működtetett. 1760-ban első magyarországi megbízásaként a csornai templom (a képek elpusztultak), 1761-ben pedig a 13. században épült türjei egykori premontrei templom kifestésén (1761–1764) kezdett el dolgozni. A türjei templom Angyali üdvözletet ábrázoló főoltárképét 1763-ban festette, s ő készítette a szentély boltozatfreskóit (Szentháromság) is. 1764-ben a Somogy megyei Büssü kápolnájának Szent Kereszt-főoltára mellett a szentély és a mennyezet kifestését készítette el. 1767-ben a celldömölki bencés rendház Nepomuki Szent Jánost ábrázoló főoltára, 1771-ben pedig a gutatöttösi templom freskói és oltárképei fűződnek a nevéhez. 1772-ben a soproni árvaház kápolnájának Jézus születése-oltárképe mellett a mesztegnyői ferences rendház mennyezetfreskóit és oltárképeit festette. 1774-ben Mosonmagyaróváron és Sitkén, 1776-ban Somogyszentpálon dolgozott. A Császár községben lévő Szent Péter és Pál plébániatemplom oszlopos, szobrokkal díszített, falra festett oltárarchitektúrában elhelyezett főoltárképe (1776) és a látszatarchitektúrával közrefogott négy oltár közül kettőnek az oltárképe mellett 1775–76 között ő alkotta a szentély boltozatán, ill. a szentély falán található falképeket is. 1777–78-ban Kismartonban a Szent Márton apoteózisa főoltárt és a szentély falképeit, 1779-ben Kemenesszentpéteren a plébániatemplom mennyezetfreskóját, 1781-ben a kiskomáromi templom Szentháromság-főoltárát, 1782-ben pedig a soproni Szentlélek-templom mennyezetképeit festette meg. Világi vonatkozású magyar történeti témát dolgozott fel a szentgotthárdi ciszterci apátsági templom boltozatán (1784, Az 1664. évi szentgotthárdi csata). 1787-ben Esterházy Pál László pécsi püspök megrendelésére a mohácsi püspöki palota díszítésére az 1526-os vesztes és az 1687-es győztes mohácsi (nagyharsányi) csatát megörökítő két képet (Mohács, temetőkápolna, 1859-ig a mohácsi püspöki palotában) festett. Ehhez a témakörhöz kapcsolódik az 1526-os mohácsi csatában elesett II. Lajost ábrázoló festménye is (1784 körül, Mohács, Kanizsai Dorottya Múzeum), amely a mohácsi püspöki palotában a két csatakép mellett függött. A festményeknek a 19. századi történeti festészetre gyakorolt közvetlen hatását jelzi, hogy 1837-ben a fiatal Borsos József Mohácson lemásolta őket. Mária oltalma alatt zajlik Zrínyi kirohanása, azaz a város eleste és Szigetvárnak a törököktől való visszafoglalása a szigetvári plébániatemplom kupolafreskóján (1788) is. 1793-ban a kiskomáromi plébániatemplom mennyezetére Szent István felajánlja a koronát, I. András visszaállítja a kereszténységet és III. Ferdinánd adománylevelet ad a nagyszombati papi szemináriumnak témájú jeleneteket festett. ~ képzőművészeti működésének egy része legjelentősebb mecénása, Szily János szombathelyi püspök építtetői tevékenységéhez kapcsolódik. 1779-ben kifestette a Szily által építtetett novai templomot, s a püspök megrendelésére megfestette a neves osztrák építész, Melchior Hefele tervei alapján felépült szombathelyi püspöki palota (1778–83) Sala terrenájának freskóit (1784) is. A freskók a városnak az ókori Pannóniában betöltött fontos szerepére is utaltak. ~ az ókori Savaria (Szombathely) egykori látképei, vedutái mellett eredeti méretben a freskókra festette a Szily lapidáriumában található legfontosabb emlékeket. A püspöki palota emeleti Szent Pál-termében található nyolc olajfestményen Szent Pál életéből vett jeleneteket ábrázolt (1782–83), s táblaképet festett az úrnapi körmenet oltárára (1784) is. A tudományok és a művészetek allegorikus alakját megjelenítő grisaille-képpel díszítette 1791-ben a szombathelyi szemináriumi könyvtár olvasótermének mennyezetét, a papi szeminárium kápolnájába pedig egy Szent Mártont ábrázoló oltárképet festett. F. A. Maulbertsch mellett ~ kapott megbízást Szily Jánostól a szintén Hefele tervei szerint épült szombathelyi székesegyház (1791–1814) festészeti programjának kivitelezésére, amely végül a székesegyház mellékoltárára kerülő Szent István-kép megfestésére redukálódott. Az oltárképen ábrázolt jelenet, a festmény témája fontos szemléleti változásokat jelez. Szily Ádám 1769-ben ~vel festette ki a sárvári vár dísztermének oldalfalait. A sárvári freskókon a művész plasztikusan festett keretben kilenc ótestamentumi jelenetet ábrázolt. 1782-ben a soproni régi városháza tanácstermének mennyezetére Schilson János királyi biztos apoteózisát ábrázoló képet festett. Szentgyörgyi Horváth Zsigmond hegyfalui (Vas megye) kastélyába készített, később elveszett vagy elpusztult pannósorozata (1794) az ókori világ hét csodáját ábrázolta. A díszterem mennyezetét a felvilágosodás korában népszerű Barátság-allegória díszítette. A szentgotthárdi ciszterci apátság megrendelésére a fogadóterem számára készített, az apátság történetét bemutató, 1795–96-ban festett olajkép-sorozata a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található.
Galavics G.: Program és műalkotás a 18. század végén, Budapest, 1971 • Boda Zs.: A hegyfalui „képes szála” – Dorffmaister István elveszett pannósorozata 1794-ből, Művészettörténeti Értesítő, 1998/1–2. • „Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása – Gedenkausstellung von Stephan Dorffmaister (kat., szerk.: Kostyál L.–Zsámbéky M.), Szombathelyi Képtár; Soproni Múzeum; Burgenländisches Landesmuseum, Eisenstadt; Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg, 1997–1998.
A cikk lejjebb folytatódik.