1909-ben kezdte meg tanulmányait Ipolyságon. 1911-ben, még gyermekként kezdett el érdeklődni a fényképezés iránt. 1913-ban szüleivel Budapestre költöztek. 1921-ben kezdte meg tanulmányait a Magyar Királyi Állami Polgáriskolai Tanárképző Főiskolán.
1924. június 12-én tanári oklevelet kapott. Október 18-ától december 3-áig helyettes tanárként tanított Budapesten, a Rottenbiller utcai Községi Polgári Fiúiskolában. 1925. január 15-étől helyettes tanárként, majd ideiglenes tanárként működött a Székesfővárosi Damjanich utcai Polgári Fiúiskolában. 1927-ben fényképezőgépet és objektívet készített saját kivitelezésben. A Budapesten megrendezett II. Nemzetközi Fényképkiállításon szerepelt munkáival. 1929-től jelentek meg fotói különböző folyóiratokban (Uj Idők, Magyarság képes melléklete). 1930-ban a Bécsi Nemzetközi Fényképkiállításon aranyérmet nyert. 1931-től rendszeresen szerepelt fotóival hazai és nemzetközi fotókiállításokon. 1931. augusztus 7-én jelentette be első szabadalmát, mely a fényképi rajzot lágyító előtétlencsére vonatkozott. Ezt a következő években világsikert arató terméket DUTO néven Tóth Miklós mérnök kezdte el gyártani. 1934-től fotói rendszeresen szerepeltek a Bécsben megjelenő Die Galerie nevű nemzetközi fotóművészeti folyóiratban. 1935-től a Városmajor utcai Polgári Fiúiskolában tanított.
1936-ban az Uj Idők Lexikona közli életrajzát és Fodor Gyula szerkesztő a fényépezés legkiválóbb magyar művészének nevezi egy levelében. Szeptember 15-étől a Medve utcai Polgáriban tanított, ugyanott, ahol Németh László. Karácsonyra megjelent első német nyelvű könyve a Die Galerie gondozásában, Bécsben. A kötetet 1937-ben franciául is kiadták Párizsban és Prágában cseh nyelven is megjelent. (1943-ban második kiadásban: „Les grand contrastes en Photographie” címen.)
1939-től rendszeresen publikált a Hungária Magazin című idegenforgalmi folyóiratban. 1940-ben Művészi fényképezés címmel kiadták könyvét. 1941-ben újabb szabadalmat jelentett be fényképészeti lágyító előtétlencsére.
1942-ben német és magyar nyelvű könyve újabb kiadásban látott napvilágot.
1943. május 22-én szabadalmaztatta a forradalmian újszerű, rekeszelt objektívvel is lágy rajzot adó előtétlencséjét. Augusztus 23-án egy fényképezőgép műszaki megoldásait három szabadalommal bástyázza körül. Tárgyalásokat kezdett a budapesti Gamma Művek vezérigazgatójával a kamera előállításáról. Szeptemberben Szőts István „Kádár Kata” című rövidfilmjének operatőri munkáin dolgozik.
1944-ben Szőts felkéri a „Hegyen égő tűz” című nagyjátékfilmjének leforgatására, melyen lényegében egész évben dolgozik, mint operatőr és részben producer.
1945-ben egy robbanás félig rombadöntötte azt a lakóházat, amelyben rokonaival lakott, életművének egy része elpusztult. Halléban a Wilhelm Knapp Verlagnál két kiadásban is megjelenik újabb német nyelvű könyve, a „Meine Technik, Meine Bilder”. A kiadó ezt a művet 1957-ig összesen hét utánnyomásban forgalmazta, sőt, 1957-ben egy orosz nyelvű fordítást is készítettek, mely Moszkvában jelent meg.
1946-től a Gamma Gyárban dolgozott, először műszaki tisztviselőként, majd géptervezőként. 1947 márciusában az Élet és Tudomány című folyóirat már beszámolt az általa tervezett fényképezőgépről, mely a DUFLEX nevet kapta. Október 14-én szabadalmaztatta ennek optikai keresőjét.
1948. március 25-én a fényképezőgépbe épített, a filmet nem karcoló továbbítórendszert szabadalmaztatta. A fényképezőgépből a nyár folyamán mintegy négy-ötszáz darab készült. Ősszel megjelent a keletnémet Contax S, mely a Duflexhez hasonlóan kisfilmes, tükörreflexes, a képet egyenes állásban mutató fényképezőgép volt. A Contax S nyert, a Duflex vesztett. Csak az 1970-es évek elején sikerült a magyar fotótechnika-történészeknek nemzetközi publikációikkal igazolni a Duflex műszaki fölényét. Kálmán László újítása, az automatikusan beszűkülő fényrekesz például csak öt évvel később jelent meg a vetélytársaknál.
Dulovits 1950-től kiszorult a hazai fotós életből, 1955-től például a Népművelési Intézetnél dolgozott technikusként. 1957-ben több könyve is megjelent. Az „Így fényképezek” Budapesten és a magyar-román közös könnykiadás keretében is, továbbá a „Meine Technik, meine Bilder” az NDK-ban, illetve ennek orosz fordítása „Moja tyehnyika, moji sznyimki” címen a Szovjetúnióban. A szerző ebből semmit sem tudott „hasznosítani”, és augusztus 5-én belépett a Bányászati Építő Vállalathoz segédmunkásnak. Lényegében a fotólaboratóriumban dolgozott szinte az 1972-ben bekövetkezett haláláig.
1958-ban körforgásos borotvafejet szabadalmaztatott.
1966-ban a „Magyar fotóművészet 125 éve” című kiállításon közszemlére tettek egy Duflex fényképezőgépet. 1970-ben a Gamma gyár ötvenéves jubileuma kapcsán számtalan közlemény jelent meg, és ez elindította a nemzetközi publikációk sorát is. 1971-július 27-én nyugdíjba vonult. 1972. július 24-én Budapest XI. kerületében elhunyt.
A cikk lejjebb folytatódik.