1950: Munkácsy-díj; 1951: Kossuth-díj Arany Koszorúja; 1952: érdemes művész.
1915-ben Schlich-Nicholson cég tanonca. Proletár Képzőművészeti Tanműhely, mesterei Uitz Béla, Nemes Lampérth József. Részt vett az ifjúmunkás mozgalomban. 1918-ban a KMP tagja. 1920-ban emigrációban volt Bécsben. 1921-ben az Ifjúsági Internacionálé résztvevője Moszkvában, néhány hónapig El Liszickij növendéke a VHUTEMASZ-ban. 1922-ben Bécsen át Berlinbe ment, a Jugendverlag munkatársa. 1923-ban Párizsban tartózkodik. 1924-ben Budapesten letartóztatták. 1925-től Németországban él, a Kommunisták Németországi Pártjának tagja, az Assotiation Revolutionärer Bildender Künstler Deutschlands (ARBKD) alapító tagja. A Rote Fahne, Knüppel, Roter Pfeffer, Eulenspiegel és az Arbeiter Illustrierte Zeitung rajzolója. Plakátokkal is szolgálja a kommunista mozgalom propagandáját. 1933-ban emigrációba ment a Szovjetunióba. 1934-ben 10 év Lenin nélkül plakátjával megnyerte a Lenin halálának 10. évfordulójára kiírt pályázatot. 1934-1937 között a Nemzetközi Képzőművész Szövetség helyettes titkára, majd titkára. 1937-ben a Moszkva városi Képzőművész Szövetség elnökségi tagja. 1944-ben a Vörös Hadsereg tagjaként tért haza Magyarországra. 1948-ban az Iparművészeti Múzeum igazgatója, 1949-től a Képzőművészeti Főiskola tanára, a grafikai tanszék vezetője. Első munkái az izmusok szintézise jegyében, lendületes kubofuturista stílusban készültek (Intérieur, 1919; Varrónő, 1919; Madonna, 1919; Pincér, 1920; Önarckép, 1922). Avantgárd mesterei szemléletét és a VHUTEMASZ-ban megismert konstruktivista elveket azonban hamarosan – egyéni élettapasztalatai és munkásmozgalmi meggyőződése hatására – tudatosan elvetette, a realizmust vallotta programjának. Leíró jellegű, tendenciózus ábrázolásmódot követett, tematikáját a munkásmozgalom céljai határozták meg. Illusztratív előadásmódban készültek szén- és ceruzarajzai, festményei (Clara Zetkin, 1932; Ernst Thälmann, 1936; Munka nélkül, 1932; Szovjet munkásnő, 1936). A munkásság szegénységét, az osztályharcot megjelenítő képeiben és portréiban is az öntudatos, osztályharcos munkás típusának megteremtésére törekedett. Újságillusztrációira és plakátjaira a karikaturisztikus elemek használata jellemző, az „osztályellenség” gúnyrajzaival állítja szembe a heroikus munkásalakot, melyet Bíró Mihály plakátalakjaihoz hasonlóan felnagyít (Spartakiade, Berlin 1931; Kampftage gegen Klassenjustiz, 1930-32; A leninizmus születése, 1933 után). Egyes fotomontázs megoldású plakátjaiban, címlapjaiban és szénrajzainak expresszivitásában érezhetőek az avantgárd tanulságai (Der rote 1 Mark, könyvplakát, 1930-32). 1944-1945-ben a Kukrinyikszi szovjet karikaturista és plakáttervező csoport modorában készült plakátjai hirdetik magyar, német és orosz nyelven a Németország elleni harc győzelmét (Saját barlangjában végzünk a fasiszta fenevaddal, A fasiszta fenevad nem menekülhet). 1945-1946-ban plakátjaival aktívan részt vett a MKP kampányában. Rajzain visszatért a heroikus munkásfigura. (A kisemberek magántulajdonát védi a MKP, Gyökeresen tépi ki a reakciót a MKP). Munkaábrázolásai és a munkásmozgalom történetét felidéző képei (Vérvörös csütörtök, 1954; A szekszárdi direktórium kivégzése, 1957), valamint idillikus zsánerjelenetei és portréi a szovjet szocialista realizmus példája nyomán készültek, a száraz, fotografikus hűségű ábrázolás és egy expresszívebb, kolorisztikus megoldás között ingadoznak. Néhány késői képének sommás, dinamikus megfogalmazása visszautal a kezdetekre (Fekete-tenger partján, 1972).
Irodalom
POGÁNY Ö. G.: ~, Budapest, 1963.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1933, 1936 • Moszkva (kat., Durus, Kemény Alfréd előszaváva)]
1948 • Nemzeti Szalon, Budapest
1952 • Gyűjteményes kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
1957 • Cyriaksburg, Erfurt [John Heartfielddel közösen]
1962, 1972 • Műcsarnok, Budapest
1966 • Galerie Zentralbuchhandlung, Bécs
1972 • Fernsehturm, Berlin
1975 • Emlékkiállítás, Tihany
1979, 1985 • Bakony Múzeum, Veszprém.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
Bakony Múzeum, Veszprém
Országos Széchényi Könyvtár, Budapest.