Szarvason nevelkedett nagyanyja otthonában. Középiskolai tanulmányai megkezdésekor került Budapestre. A Képző- és Iparművészeti Gimnázium diákjaként Somogyi József szobrászművész volt a mestere. 1955: Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szak, ahol hamarosan kitűnt tehetségével, elnyerte tanárai elismerését, és nagy hatással volt diáktársaira is. 1956-ban elhagyta Magyarországot, és Párizsba ment. Rajzai alapján az Ecole de Beaux-Arts-on ösztöndíjat szavaztak meg számára, de tanulmányait félbeszakítva a stuttgarti Képzőművészeti Főiskolára iratkozott be. Párizsba történt visszatérése után, 1959-ben, az építész és szobrász André Bloch közvetlen munkatársa lett. A szobrászat mellett egyre inkább a festészet kezdte foglalkoztatni, és bár képeit, rajzait csak legközelebbi barátainak mutatta meg, szakítva minden más kifejezési eszközzel, élete utolsó éveiben csak a festészetnek élt. Erőteljes expresszív, drámai hangulatú képeket készített. Nevéhez fűződnek Parancs János verseskötetének, a Magyar Műhely kiadásában 1963-ban megjelent Félálomnak rajzai és a könyv borítója. Korai halálával életműve torzón maradt. Kondor Béla, aki főiskolai évfolyamtársa volt, két verset írt is emlékére (Jelet hagyni, Szépirodalmi Kiadó, 1974). Halála után hagyatékának nagy része Szarvasra került, és azt édesanyja 1976-ban a Tessedik Sámuel Múzeumnak adományozta.
Irodalom
Hommage à Attila Erdélyi, (kat., 1972., Szarvas, 1978).
Bővebb életrajz
„Zárkózott, magányos, a mai napig ismeretlen festő volt, akit barátai által a Transposition Galériában szervezett kiállítás fedez fel számunkra” – írta egyik méltatója a L’Aurore című újság 1972. január 12-i számában. Ez volt az első alkalom, hogy a közönség megismerhette Erdélyi Attila festői munkásságát, mivel életének egyetlen egyéni, Svédországbanrendezett kiállításán csak monotípiákat mutatott be, és 1971-ben is csak egy festménnyel szerepelt a Grands et Jeunes d’Aujourd’hui elnevezésű szalonon. Talán úgy ítélte meg, hogy festészete még nem érett meg arra, hogy azt a nyilvánosság elé tárja, holott a korai halála miatt torzón maradt életművet egy nagy művész hozta létre, ahogy ezt a Galerie Transpositionban rendezett kiállítás kapcsán a kritikusok is megállapították. „Minden kompozíciója múzeumi remekmű” – olvashatjuk a L’Amateur d’Art-ban.
Festő akart lenni, pályafutását mégis szobrászként kezdte. Szarvason nevelkedett nagyanyja otthonában, és csak középiskolai tanulmányai megkezdésekor került Budapestre. A Képző és Iparművészeti Gimnázium diákjaként Somogyi József szobrászművész volt a mestere. 1954-ben sikertelenül felvételizett a Képzőművészeti Főiskola festő tanszakára, de a rákövetkező évben felvették a szobrász szakra. Tehetségével hamar elnyerte tanárai elismerését, személyisége pedig nagy hatással volt diáktársaira. Itt került közeli barátságba többek között Kondor Bélával. „…a rue de Seine-en hiába kószál, téged nem talál ott már soha, a rue Brantôme környékén hiába indulhat vaktában akárhova” – írta később Kondor egyik, az elveszített barát emlékére született versében.
Erdélyi 1956-ban elhagyta Magyarországot, és Párizsba ment. 1957-ben felvették az Ecole des Beaux-Arts-ra, rajzai alapján ösztöndíjat is megítéltek számára, de felesége kívánságára rövidesen Stuttgartba költöztek. Párizsba történt visszatérése után, 1959-től rajzolással és festészettel foglalkozott. Megélhetését egy ideig a szobrászkivitelezői munka biztosította, majd az építész, szobrász és lapkiadó André Blocközvetlen munkatársa lett. 1965 és 1966 között Blockal Spanyolországban dolgozott együtt. Amikor Bloc meghalt, visszatért Párizsba, és bizsukészítésből tartotta fenn magát. Bár képeit, rajzait csak legközelebbi barátainak mutatta meg, végleg szakítva a szobrászattal, élete utolsó éveiben csak a festészetnek élt. Erőteljesen expresszív, drámai hangulatú képeket, biblikus kompozíciókat készített, melyekben talán a rövidre szabott idő megérzésének tragikuma sűrűsödik. Ő készítette Parancs János verseskötetének, az 1963-ban a Magyar Műhely kiadásában megjelent Félálomnak a borítóját és rajzait. Halála után hagyatéka édesanyjához került, aki a több mint nyolcszáz alkotást két részletben, 1974-ben és 1976-ban a szarvasi Tessedik Sándor Múzeumnak adományozta. A múzeum 1978-ban ebből az anyagból rendezett emlékkiállítást, amelynek katalógusához Németh Lajos írt előszót.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1972 • Hommage à Attila Erdélyi, Galerie Transposition, Párizs
1978 • Tessedik Sámuel Múzeum, Szarvas.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1971 • Grands et Jeunes d’aujourd’hui, Párizs.
